Linktár

Iwazza halála

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/5 számában.

Soha nem értett egyet a törzzsel, akik szerint meg kell büntetni a Folyót, ami rendszeres árvizekkel sújtja a vidéket, és (állítólag) az előző törzsfő leánya is megfulladt bele. Nem. Iwazza szerint a vízzel együtt lehet élni, csak meg kell tanulni, hogyan. Mióta csak az eszét tudta, le-leszökött a partra, hiába is óvták. Apró gátakat épített, és kitanulta, hogyan folyik a víz egyik helyről a másikra.

Amikor a törzs építette fel a Büntetőgátat, hiába tiltakozott. Amikor pedig a víz elborította a falut, hiába is magyarázta, mi történt.

A meder megváltozott, de a Folyó továbbra is ott kanyargott a törzsi földek mellett. Iwazza pedig felfedezte, hogy a vízbe bele lehet gázolni, és akkor megtisztítja az ember bőrét. Sőt! A ruháját is.

Amikor kitört a járvány, és ő egészséges maradt, halálra akarták kövezni, mint boszorkányt. Hiába is magyarázta, hogy a tiszta húsba nem furakodik bele a betegség. Szerencsére a betegség legyengítette a férfiakat, így a kövezésből végül semmi sem lett.

Iwazza továbbra is minden reggel lement a partra, vizet hozott a folyóból, és azzal locsolta a kertjét.

Amikor az aszály kipusztította a többi növényt a faluban, és csak az ő fái virultak tovább, már csak legyintettek rá „szerencsés”. És elhatározták, hogy minden eddiginél keményebben megbüntetik a Folyót. Hiszen mi más is okozhatta volna a soha nem látott, kegyetlen aszályt. Iwazza hiába tiltakozott, előhozták az Ősöktől örökölt Hatalmas pusztítót, és beindították a reptető szerkezetét.

Iwazza a Folyóhoz rohant, noha tudta, hogy a Hatalmas Pusztítóval egyedül úgysem szállhat szembe.

A törzs vénei emberesen megküzdöttek az irányításért és az irányítással, de végül csak sikerült a Folyó egy közeli pontjára irányítani a rakétát.

A Folyóban térdelő lány egy villanást látott, és a víz eltűnt az ujjai közül. Majd eltűnt a folyómederből. Az ujjai is leperegtek, mint a por. Még a karjait is látta leomlani, mielőtt porrá vált volna a teste. A finom port pedig felkapta a szél, és végigsodorta a kiszáradt folyómederben.