Kígyóvonal XVIII.

Szépirodalom / Novellák (858 katt) kisjankó
  2016.03.17.

És kezdte fenyegetni. Mivel a vadságukról már tudott, bizony megijedt. Kezdte gyorsabban szedni a lábát. A támadónak viszont nem volt annyi ereje, hogy kövesse, pedig az volt a szándéka. Hazaérkezett, s az otthonát még ijesztőbbnek, még nyugtalanítóbbnak érezte.

Levetkőzött, s bebújt az ágyba. Csak sokára tudott elaludni. Azon gondolkozott, hogy azt a boszorkánytanyát minél hamarabb elhagyja. Hallotta, hogy a faluban él egy iparos család. A háziasszony jól főz, tart kosztosokat, s talán egy kiadó szobájuk is van, s az asztalosmesterrel, Imre bácsival jól el lehet beszélgetni. Felkereste őket, nagyon közvetlenek voltak vele, úgyhogy nem is várakozott sokáig, elmondta látogatásának célját.

- Bözsi néni, hallottam, hogy van kiadó szobájuk. Szeretném bérelni.
- Szívesen fogadjuk, kedves Kálmán.

Megegyeztek, és attól kezdve ott lakott, és ott is ebédelt. A beszélgetésekből kiderült: Bözsi néni fogadott lánya, Ibolya, rokonságban van Kálmánnal. Még közvetlenebb lett köztük a viszony. Beszélgettek erről-arról, iskolaügyekről is, de leginkább a faluról, melynek elmaradottságát nehezen lehetett viselni. Nincs munkájuk az embereknek. Eljárnak olyan helyekre, ahol némi keresethez juthatnak. Kis szünet következett, s aztán lehangoltan, de halvány reménnyel szólott a faluról.

- Úgy el van zárva a világtól, hogy aki egyszer ide bejut, itt ragad. Nem igen vállalkozik arra, hogy gyakran kimásszék innen. Én már bent vagyok ebben a virágoskertben, és úgy kertészkedem, hogy nekem jó, kellemes és eredményes legyen.

Kihasználta, hogy a lányok körülrajongták, mint virágokat a méhek. Gondozta őket. Fiatalok voltak és szépek. Ott nyiladoztak előtte, válogathatott közülük, akár csokorba is köthette volna őket. De nem, nem akart ő egy egész csokrot, megelégedett egyetlen szállal is, melyet kiválasztott magának. Kedves, friss bimbónak látta, amely ott nyiladozott előtte. Úgy nézett ki, hogy azért az egy szálért keményen meg kell küzdenie. Egyrészt, mert a virágszál nem adta könnyen magát, másrészt, mert figyelmen kívül nem hagyható ellenfele is volt. Hamar kiderült azonban, hogy a vetélytárs nem volt annyira veszélyes, mint amilyennek első pillanatban képzelte: közvetlenek voltak ugyan egymással, viccelődtek, nevetgéltek, de annál több talán nem is történt közöttük. Egykoron iskolatársak voltak a tanítóképzőben, olyasmin is nevetni tudtak, amit a társaik egyáltalán nem is értettek.

Aztán, mikor úgy látszott, hogy Kálmánnak tetszik az a Virág, a vetélytársnak hitt fiatalember besegített, hogy leszakíthassa magának azt a bimbóból bontakozó, színes, friss virágszálat. Miután látta, hogy a kiszemelt virágszál jól érezné magát vele, akkor már ő nem sietett, biztos lett a dolgában. Volt miből válogatnia. És tetszett is neki még kettő is a kiskertből. Egyik kissé molett, de arányos, csinos, barna szépség, a másik meg ennek ellenkezője: nyurga, hosszú, szép virágszál, melynek olyan gyönyörű, mély fényességgel csillogó nagy szeme volt, hogy rögtön magához vonzotta a kertbe látogató idegeneket is. Egyelőre azonban folytatta látogatásait annál a Virágszálnál, melynek illatát kezdte megszokni, s barna tekintete, színei olyan hatással voltak rá, hogy azután már hiányzott volna neki. Kiváló szakemberek voltak a virágok, s a virágtő, amelyről ezek a színes bimbók sarjadtak, az igazgatónő, maga is figyelemre méltó virág.

Előző oldal kisjankó