Leányvásár

Fantasy / Novellák (809 katt) Kétvirág
  2016.02.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/2 számában.

Panka az erkély korlátjának támaszkodott, lebámult a kertbe, vagy inkább egy sokkal hatalmasabb mélységbe, és halkan, de folyékonyan káromkodott. Nem mintha különösebb gyakorlata lett volna a dologban. Sőt, egyenesen gyakorlatlannak volt mondható. Nem csoda. Az elmúlt hat évet egy világtól elzárt, rendkívül szigorú és előkelő nevelőotthonban töltötte, hogy méltóképpen felkészülhessen a legnemesebb női princípiumokra: a házasságra és az anyaságra. Évekig gyakorolta a csendes mosolygást, a tökéletes elfogadást és önátadást. A háttérben meghúzódás tudományát. És mennyi mindent még! A tökéletes portörlés mikéntjétől a könyvelésen keresztül a pedagógiáig és a pszichológiáig. Ebben különösen ügyes volt. Büszke volt rá, hogy - a tanárai szerint - tökéletes férjet tud faragni még a legreménytelenebb esetekből is. Akárkiből. De tényleg, bárkiből.

Vagyis majdnem bárkiből...

A kivétellel alig egy órája találkozott. És, mint annyi nő már őelőtte, ő is kivetkőzött magából egy férfi miatt. Pedig Zoltán ránézésre nem lett volna nehéz eset. Kicsit puha, de még messze nem kövér, Pankánál néhány évvel idősebb fiatalember politikai ambíciókkal. Anyuka mutatta be, de magától is megakadt a szeme a csinos, kedves lányon. Tökéletes választás. Csakhogy...

- Mindig azt tanították, hogy hallgassunk az ösztöneinkre, mert a női megérzéseknél nincs érzékenyebb - suttogta -, most pedig az összes ösztönöm azt üvölti, hogy NEM. Bárcsak érteném, miért! Hiszen nem gonosz ember. AZT megérezném. És tudnám kezelni is. Igen, azt egészen biztosan - mosolyogva elábrándozik arról, hogy hogyan szelídítene meg egy olyat. Csakhogy nem gonosszal hozta össze az anyai kéz. Nem is butával. Az is menne. És Zoltán még csak nem is ronda. Csak éppen...

Valami meghatározhatatlan "rossz" sugárzik belőle. Mintha mocskos lenne. Pedig tiszta. Mintha bűzölögne, pedig jó ízléssel használt férfiparfüm illatozik belőle. De mégis. Mintha nyálkás volna, vagy...

- Nem értem! Elvileg nincs semmi baj vele. Én meg mégis inkább eladnám a lelkemet az ördögnek...

Pukk.

Így kijelentő módban. Mintha egy pezsgősüvegből húznák ki a dugót. Semmi fölösleges csinnadratta.

- Úgy hallottam, engem hívott kislány. Nos, miben lehetek szolgálatára?

Előző oldal Kétvirág