Kiírom magamból
Költőnek lenni csodálatos dolog…
Nem vagyok költő, én csak írogatok,
kiírom magamból a fájdalmat,
kiírom magamból a boldogságomat…
Kikiáltom a világnak, mennyire szenvedek!
Kikiáltom, ha valakit őrülten szeretek!
A lelkemben tombolnak a viharok,
és olyan jó, ha mindent kikiálthatok…
Leírom, hogy a családom mennyire szeret.
Leírom, szívemben ők foglalják el a helyet!
Leírom az évszakok gyönyörűségét,
akarom, hogy ti is érezzétek szépségét…
Soha nem megyek úgy, hogy csak megyek,
mindent megnézek, a ringó faleveleket…
Leírom, a kiskutyám milyen hűséges,
Leírom, hogy milyen okos, szépséges…
Leírom, hogy nem jó így az élet,
mert oly sok ember retteg, kéreget,
és ilyenkor fáj, sajog a szívem,
hát leírom a jó és a rossz érzésem…