Vigasz

Szépirodalom / Versek (751 katt) kisjankó
  2015.10.11.

Ezernyi ragyogó csillag fénye
hullott a szegények életére,
robotoltál te is velük együtt,
és nem érezted jól magad köztük.

Velük izzadtál, görnyedtél estig,
éjszaka figyelted: más hogy alszik.
Nadrágod vászon, cipőd foltos volt,
szégyellted magad, mint a drótostót.

Nem mertél kimenni az utcára:
nyomorúságod senki ne lássa!
Kerülted apád s a testvéreid,
és ha velük voltál, gyötört a hit.

Csak haláluk után változtál meg,
elkerülted őket: most szenvedhetsz.
Elképzeled: ott ülnek melletted,
hogy senki mást, csak őket szereted.

Rájuk adod a legszebb ruhádat,
s mentek sétálni minden vasárnap,
mindenkinek bemutatod: ő az
apád, de keserű már a vigasz.

Előző oldal kisjankó