Haragos a város
Idő ragyogásából hívlak elő,
a Meszesen keresztül érkezel,
megállsz, megtelepedsz a
völgyben,
Magadra nézel, amit látsz,
nem hasonlít hozzád.
Másik arc néz vissza rád,
amit akar, csak azt lát.
Úgy érzed, Bábel tornya ez,
és könnybe lábad a szemed.
Micsoda változás, a nyelvet
sem érted, de nem érti a fa,
a patak, nem értik a kis
madarak, pedig mily régen
itt vannak.
Építettek templomot,
Wesselényinek szobrot.
Az iskola magyar volt,
magyarok a gyerekek,
ma csak vegyesen élünk,
nem hiszi, ki nem járt erre.
Folyik a víz, partot mos,
és a régi, öreg város
méltán olyan haragos.
