Manipulációk

Külvilág / Közélet (1804 katt) Norton
  2015.07.25.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/12 számában.

A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése - a Wikipédia meghatározása szerint.

A saját felfogásomban ez nagyjából azt jelenti, hogy amikor manipulálnak valakit, akkor befolyásolni próbálják az érzelmeit, a gondolkodását, a hitét, és ez által a viselkedését is.

A hit azt jelenti, hogy azonosulsz egy olyan dologgal, amit valójában nem ismersz, de elfogadod, hogy létezik. Ez egyfajta manipuláltság, tehát gondolkodás vagy tapasztalatok nélkül fogadod el azt, amit másvalaki mond neked.

Ha egy gyermek rosszalkodik, akkor olyanokat mondanak neki, hogy a rosszakat elviszi a mumus, ezért jónak kell lenni. A „jó” természetesen azt jelenti, hogy úgy kell viselkedni, ahogy a felnőttek elvárják. A mumus felemlegetésével a gyermeki fantáziára igyekeznek hatni, ami félelmet kelt, és a megfelelő viselkedésre ösztönöz.

Ha már nagyobb a gyerek, akkor inkább „zsákos embert” célszerű említeni, mert a mumus csak egy alacsony, zöld színű, kajla fülű lény, ami talán nem is létezik, tehát a nagyobbacskák már nem biztos, hogy hisznek benne. A zsákos ember viszont már kemény figura. Képzelj el egy két méter húszcentis díjbirkózót, aki zsákba teszi és elhurcolja a rosszakat, aztán pedig válogatott kínzásoknak veti alá őket, vagy ki tudja, hogy mit csinál velük! Az már aztán nem semmi! Ettől még a nagyobbacskák is megrettennek, és engedelmeskednek az utasításoknak.

Amikor pedig még nagyobb a gyermek, (mondjuk, akkora, mint egy zsákos ember), természetesen már ez a kép sem fogja megrendíteni, tehát másvalamit kell mondani neki, például a pokol tüzét.

A rosszak (tehát azok, akik nem úgy viselkednek, ahogy a jók azt elvárják tőlük) a pokolba kerülnek. Hogy miért hidd ezt el? Mert én azt mondom neked? Nem! Azért hidd ezt el, mert le van írva a Bibliában, ott pedig az isteni kinyilatkoztatás van jelen. Ez utóbbit pedig miért hidd el kétkedés nélkül? Mert én azt mondom, és mások is azt mondják! Pont.

Nem kell gondolkodnod rajta, vagy megtapasztalnod az igazat, elég, ha elhiszed, hogy van isten, és hidd el azt is, hogy olyan, amilyennek én mondom neked, mert én tudom, hogy milyen ő, hiszen le van írva, és mások is így hiszik. Logikus, nem igaz? Na persze, hogy az.

És most jön a vezércsel: ha nem úgy gondolkodsz, érzel, élsz, ahogy a „jók” mondják neked, akkor a pokolra kerülsz.

Hogy is van ez a történet?

Először is van egy végtelenül megbocsájtó és jószívű isten, aki annyira szeret, hogy azt fel sem bírod fogni. Ez örömteli dolog. Másodszor, ha nem követed azt a hitet, amit elvileg ő ad neked, akkor ugyanez az isten a pokolba taszít és szenvedés lesz a sorsod! A szenvedésed pedig nem csak vagy tíz-húsz percig fog tartani, mint mondjuk, azoknak a boszorkányoknak, akiket máglyahalálra ítéltek a jóságos inkvizítorok, hanem az idők végezetéig, tehát örökre szól. Mindeközben a szerető istened, akár egy pszichopata, fentről fogja nézni a szenvedéseidet, ami világossá teszi, hogy valóban jószívű és emberbarát.

Mindez persze nem ilyen egyszerű, mert van ám ördög is. Ezek szerint mégsem azért kerülsz pokolra, mert az isten gonosz, hanem azért, mert az ördög az, és te hallgattál rá. Ha nem az istenre hallgatsz, hanem az ördögre, akkor ne csodálkozz!

Isten a legnagyobb hatalom, tehát mindezt már előre tudja. Mit tudja… ő maga szervezi, hiszen ő a teremtő. De akkor miért az ördög a rossz?

Ki teremti a jót? Az isten. Ki teremti a rosszat? Az ördög.
És ki teremtette az ördögöt? Az isten.

Most akkor ki is teremtette a rosszat? Ezek szerint az isten, aki már előre tud mindent. Tudja, hogy mit, illetve kit teremt. Azt is tudja előre, hogy egyes teremtményei gyötrődni fognak a végtelenségig.

Ezért teremtette őket? A jóságos isten?

Most akkor, hogy van ez a történet?

Valóban létezik az isten vagy az ördög? Van teremtő? Ha igen, akkor valóban olyan, mint ahogy mások tanítják nekünk?

Én nem akarom ezeket a kérdéseket megválaszolni. Hogy miért nem?

Azért, mert a tudomány kérdései a fizikai világra, az „objektumra” vonatkoznak, és ebben az esetben a másodkézből jövő válasz tökéletesen megfelel. Ha valaki azt mondja, hogy a földi gravitáció nagyjából 10 m/sec, akkor azt elfogadom.

Ám a lelkivilág, a „szubjektum”, vagy az (esetleges) isten és az ember kapcsolata mindig közvetlen tapasztalás kell, hogy legyen. A másodkézből kapott válasz nem a létezésről szól, hanem csak egy képet közvetít, ami már értelemszerűen hamis.

Vagyis ne azért higgy, vagy kételkedj, mert én azt mondom neked, hanem azért, mert a saját logikád, de leginkább a tapasztalatod rá a bizonyíték!


Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 2 db)