Dohányszemcsék
Albérletekben, eldugott hónapos szobákban
Nem öltözök fel majd és nem vetem be ágyam,
nejlon zacskóban a kenyeret a hűtőben tartom,
Fejemet éjente saját kezemre hajtom.
Most Tamás tán könyököl a híd korlátján,
Bámul a szélesen hömpölygő vízbe,
A zsebében lapuló dohányszemcsékkel
Szavak peregnek a mély feledésbe.
Ó álmok és múltak és éji csodák
Lehullnak és eltűnnek mind az árral,
Tamás és a híd és város és folyó
Vagyunk mind dohányszemcsék a sárban.
Jaj, álmok és múltak és éji csodák
Lehullnak és eltűnnek mind az árral,
Cigarettában a felizzó dohányszemcsék,
Elégünk egy hajnal parazsában.
Albérletekben pár elválás után
Találkozásról álmodok, nincs bevetve az ágy,
Padlón könyvek csendje, valahogy más dimenzió,
Hangosabb csatornán az ég nem hajózható.
Tamás a kazettán egy cigire gyújtott,
Az életem hamu lett és a szélbe szóratott,
Szélből a folyóba s onnan parti fű mögé,
És tücskök keverik majd a dalaik közé.
https://www.youtube.com/watch?v=jb8gOUr-Pdk
