Ősi regék...
Hajdanán élt ősök őse,
ázsiai pusztaságok főhőse,
kiktől féltek élők s holtak,
fegyvereik eleven húst szaggattak.
Védte nyáját párszázas sereggel,
bátran megküzdött rettentő ellenfelekkel,
küzdöttek ők erdők mélyén,
lombokon át, dűnék tetején.
Csodaállat csillant meg a napon,
A két utód űzte őt vakon,
Bár elkapni őt nem lehetett,
de szívükbe a vágy rebegett.
A két vezér nem volt túl boldog,
orruk bánatosan lógott,
Hejh, magyarok, hejh, szegények,
végül nem sikerült megölni a gímet.
A helyen megállottak s letelepedtek,
s családot és gyerekeket nemzettek,
így szállt a hagyomány szájról-szájra,
ahogy hajdanán apáról a fiára.
