Ismeretlen Sors

Szépirodalom / Versek (407 katt) atesz990
  2015.03.14.

Hangok suhannak a mélyből,
Nem kapnak levegőt.
Kövek zuhannak az égből,
Letépett csontok őrzik őt.
Végtelen úton jött,
Ahogy a sors beleköt.
Ott vágták el a vér patakját,
Szemtelen talaját.
Vér mossa kezét,
Melyben kehely.
Eltörik, mint színtelen pehely.
Kegyetlenül átváltozott,
Veszettül elkárhozott.
Tonnás viharok tépik,
Atlantisz romjain épít:
Nem ismerem nevét,
A Nap árulja testét,
Nem tudom, hogy mi ez.
Angyal, vagy illúzió,
De bekebelez.
Vér mossa kezét,
Melyben kehely.
Eltörik, mint színtelen pehely.

Előző oldal atesz990