Hóvirág
Nézd, milyen törékeny, gyenge,
Oly harmatos, üde,
A tavasz hírnöke a hóvirág,
Ami elsőnek köszönt rád.
Még alig olvad el a hó,
és már rád kacsint a kis mosolygó!
Szinte nem is akarod ott hagyni,
csak sokáig nézni és elrabolni!
Rikító sárga színnel az aranyeső integet.
A fák felhúzták zöld ruhájukat,
a nap sugara
simogatja arcomat.
Érzed ezt az illatot? A tavasz illatát!
Kinyíltak az orgonák.
Lüktet a természet,
felvidítja az egész lényedet!
A tulipán, csodás színekben pompázik,
nem illatozik, de a levele kéjesen a szárra kapaszkodik.
Én is így csüngenék a nyakadban,
mintha oda lennék ragasztva, olyan szorosan!
Ilyenkor csak mennék, mennék!
Szeretném, ha újra rád találnék.
A lágy szellő simogatná az arcom,
mikor hozzád bújnék egy gyönyörű hajnalon.
A nap arany színeket ontó sugara,
a virágok bódító illata,
a fák halkan zizegő lombja azt suttogja,
erre gyere! Erre van a boldogság útja!
Tavasszal minden arra biztat,
hogy megtaláljam a hozzád vezető utat.
A hátralévő életem, ami még vissza van nekem,
veled élném le boldogságban s szerelemben.
Te csodálatos hóvirág, segíts nekem!
Mutasd meg az utat, vagy hozd ide nekem!
Te olyan erős vagy, hisz legyőzted a telet!
Segíts hát, hogy megtaláljam én is a szerelmet!
