A lélek-látók II.

Fantasy / Novellák (1045 katt) lylly
  2015.11.18.

Már megint kicsúfoltak – gondolta Erna szomorúan. – Nem lehetne valahogy segíteni ezen a helyzeten? Kérlek! Te, aki odafenn vagy, Te, ha létezel, Isten! Ha pedig Te, Isten nem is létezel, akkor te, aki ott vagy fenn! Te biztosan tudsz segíteni!

Ezután Erhardra gondolt, aki hat évvel ezelőtt tűnt el. Még mindig nem értette, hogy hogyan felejthették el a fiú rokonai és a családja, a szülei és az ismerősei egyáltalán azt is, hogy Erhard megszületett és élt. Csak ő emlékezett rá, és a testvére, de a nővére is csak nagyon halványan.

Erna halk nyávogást hallott a fa mögül, aminek nekidőlt. Hátranézett, és egy fekete kiscicát látott. A cica odament hozzá, és a lábához dörgölőzött. Erna felemelte, megsimogatta a hasánál. Érdekes volt, hogy a macsek egyik szeme zöld volt, a másik pedig kék. Nyalakodni kezdett, ezért a lány letette a földre.

- Te is ilyen vagy? Én is! – azzal Erna levette a kötést a szeméről. Előbb körülnézett, hogy nem látja-e valaki. A fáslit a kezére tekerte. Az egyik szeme világos-zöld volt (amit nem takart el), a másik pedig világos-lila kékes árnyalattal (ami az előbb még le volt fedve).

Erna minden nap odament arra a helyre, ahol ma is volt. Ez egy nagy liget volt. Minden délután, iskola után rögtön ebbe a ligetbe jött. Mint mindig, most is annak a fának dőlt neki, ami a legközelebb volt a hegyoldalhoz. Ez a hely egy kerítéssel volt körbekerítve. Az utca felől nyílt a kapu, ami mindig nyitva volt. Erna egészen tíz-tizenkét éves kora óta mindig elment arra a helyre. Mindig elment, és egy fának nekidőlve nézelődött. Legtöbbször közel ült a hegyoldal meredek részéhez, ahonnan még a tenger is látszott. Újra megsimogatta a cicát, akinek még nevet is adott.

- Van gazdád? Úgy látom, nincs, mert olyan vékony vagy! És neved? Nem tudom, hogy van-e neked, mert az állatok nyelvén nem értek. Mostantól úgy foglak hívni, hogy Mignon. Éhes vagy? Én is. Van nálam tonhalas szendvics – mondta a lány.

Elővette a táskájából a szendvicset, és egy adag halat Mignon elé rakott. A maradékot pedig ő maga ette meg. Erna mesélni kezdett:

- Képzeld, Mignon, nekem van egy nővérem. Egy nővérem, aki csak tíz perccel idősebb, mint én. Vagyis az ikertesóm. Mindig azzal csúfol, hogy én feleslegesen születtem. Én teljesen felesleges vagyok. Meg hogy én mindig mindenben csak második lehetek, mint a kezdetektől fogva. És hogy én nem is hasonlítok rá, se a szüleimre. Tudod, kétpetéjű ikrek vagyunk. Az én rettentő sötét-vörös hajamat pedig a dédapámtól örököltem. Ő szőke, mint az anyukánk, és zöld szemű (mint én), mint az apukánk. Azt is szokta még mondani, hogy engem csak örökbe fogadtak, pedig ez nem is igaz. És hogy milyen ronda, hogy az egyik szemem mindig el van takarva. És akkor rákezdi az egész osztály. Igaz, hogy már mind elmúltunk tizennégy évesek, de ők úgy viselkednek, mintha csak hat évesek lennének – mondta Erna.

A kötés mindig le volt véve a fél szeméről. A lány hirtelen meglátott valami furcsát. Egy kék színű emberi alakot leereszkedni az égből. Csak a szemét meresztette, és amikor a szeméhez emelte a fáslit, akkor már nem is látta azt az alakot. Csak a lila szemével látta. Az alak visszaszállt az égbe, ő pedig a cica után kutatott. A lilás-kékes szemével is ránézett Mignonra. A macska teste közepe felé látott egy kékes foltot, ami úgy nézett ki, mintha egy elmosódott tűz alakja lenne, ami ég. Nagyon megijedt, és azonnal visszatakarta a nem zöld szemét. Hívta a cicát, és együtt hazasétáltak. Nagyon félt.

Előző oldal lylly
Vélemények a műről (eddig 2 db)