Álomtalanul

Szépirodalom / Versek (903 katt) Tordai Gábor
  2015.01.30.

A hontalan éjszaka veti ma ágyam.
Szemeimen álom - most nyugtalan.
A porcelán testű éj darabokra törik,
mikor a hajnal még ébren talál.
Fájó ujjpercekkel gondolatokat
szorongatok. Ébren - álmokat
kergetek. Fáradtságtól remegek.
Mi lesz most? Mit hoz az új nap fénye?
Leszedem a pókhálókat, terveket
szövögetek.
Ráncokat barázdálva telik az idő.
Múlnak napok, telnek az évek.
Újra álomtalanul talál a hajnal.
Mivé lettünk, szép reményünk?
Telnek a napok, rövidül életünk,
a remény s én - ketten görnyedünk.
Melyikünk bírja tovább?
Ki fogy el hamarabb?
Közelít az éj, talán-talán ma álmodok.

Előző oldal Tordai Gábor