A lét triója
Előtte
Nem tudom még, mi is az az élet,
bár glóriámban gyúlnak sejtések.
Hová szülessek? - örvénylő kétség,
kikhez szálljak le? - létsúlyú lépték,
hogyha végtelenből formál egy kéz,
honnan tudom majd, hol búg az Egész?
Ki lesz, kit felismerek ég tükrében,
ha a Feledés korát éljük régen?
Éljük mi, a látható láthatatlanok,
míg nem tisztítanak emlékezet-habok.
...égnek sejtések bennem - bizonyos nem vagyok,
voltam, leszek - óh, érzem, egyre csak zuhanok...
Közben
Mik ezek a rideg fények, mondd csak?
Langyéj-honom most már múltba font lak...
Látlak-e valaha, fent hagyott társam?
Látom sugaradat, de csak halványan.
Perceg az óra, évmutatókká gyúl,
tiszta énem hínárossá alakul.
Élek elmélet s talaj kettősében,
hol rutinrögből felszakadó éden
a Cél, sohasem a kongó, lélekhunyt robot,
érzés a Nap, mely körül haszonbolygó forog.
...életerőm gyengül, létezésem szilajodik,
közelg a Pillanat, míg el nem érek a Honig.
Utána
Most már tudom, mi is volt az az Élet,
évredőkbe szippantott bölcsességek.
Kapukelyhek nyílnak, határtüskék tűnnek,
csókot dobok űröntúlinak s az űrnek.
Kiszakadásom sebe a pozsgás alkony,
legördülök minden bennem élő arcon.
Hajnal érintése éjjel vegyül odaát,
robog a Kerék itt is, ott is, robog tovább.
Van még mit tanulnom, vagy utolsó alakom?
Testbe tűnt legyek vagy lágy lepel az ablakon?
...köröttem zsongnak hópuha léptek,
nem tudom még, mi is az az élet...