Búvópatak
Szépirodalom / Versek (1005 katt) | Jártó Róza |
2014.10.08. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/10 számában.
Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról.
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.
Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.
Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár
Emlékeid vad talaján.
Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd, mondd miért,
Ami szép volt, így véget ért.
Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt.
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszaladt.
Előző oldal | Jártó Róza |
Vélemények a műről (eddig 6 db) |