Hangokban az élet

Szépirodalom / Versek (930 katt) Lexi
  2014.10.09.

Zongorám előtt ültem,
billentyűkre tenyereltem.
Hangzavar lett az egész,
dallam nélkül mit sem ért.
Majd kezem lassan elindult,
kutatván a C dúrt.
Feldereng egy régi dal,
emlék képe megzavar.
Ujjaim már játszanak,
önmaguktól mozognak.
Minden hang egy új emlék,
hozzám lassan visszatér.
Regélnek a dallamok,
újra éledt tegnapok.
Fekete–fehér billentyű,
mint az élet, bú-derű.
Órák múlnak gyorsan el,
észre bizony nem veszem.
Ablakomon holdsugár
bekukucskál, meg is áll.
Dallam szól az éjjen át,
viszi lelkem sóhaját.
Szellő szárnyán száll tova,
csillagoknak mesél ma.

Előző oldal Lexi
Vélemények a műről (eddig 1 db)