Volt egyszer egy Család...
Volt egyszer egy Család
sok Gyermekkel áldva.
Virág helyett "tűzte" őket
a kabát gomblyukába.
Büszke volt rájuk a Papa
nem adta volna
semmiért oda.
Az idősebbet nem,
mert első szülött fia,
másodikat nem, az a
szorgalmasabb lánya.
Harmadikat, mert
be nem áll a szája,
el lehetne küldeni
akár a jéghátára,
ott is megélne, bár
még nincsen párja.
Negyediket dehogy,
hogy tud mosolyogni rája...
Így csak az angyalok tudnak
a Mennyországban.
Az ötödik ugri-bugri,
mint a ló csikója,
vidámsága nélkül
oly szomorú volna.
A hatodikat, nincs a
földnek annyi kincse,
mint amennyi vele felérne.
A hetediket hogyan adnám,
ő a szívem csücske,
nem is gondolok
nagyon ebbe bele!
A nyolcadik bájos,
egyszerű gyermek,
ami nem az övé, azt
ő sosem venné el.
A kilencedik olyan okos,
Plébános lesz belőle.
Tizedik a legkisebb,
ő mindenkinek kedvence.
Magunkhoz vettük
a tizenegyediket,
nem volt szegénynek
a világon senkije.
A Jó Isten mindet nekünk
adta, hálát adunk érte.
