Harcok harca
Kinézve a kórház ablakán,
Virágzó rétet látom tán,
De hályog van a retinán,
Virágzó rét? Nincs is talán.
Burjánzó sejtek gúnyos hada
Tépi a testem, nincs bújni hova,
Az akarat, a szerencse csillaga
Elfutott, vagy nem is volt soha.
Ősszel, ha szállnak a madarak,
Szívben, ha gyengül az akarat,
Ébredni vágyik a kikelet,
Ki fogja akkor a kezemet.
Tüzesen süt a nap sugara,
Ez még nem életem alkonya,
Vár még a szépség aranya,
Vár rám sok hajnal bíbora.
Hiszem, hogy nekem van erőm,
Életem nekem a szeretőm,
Rossz sejtek hiába burjánzanak,
Legyőzöm őket egy nap alatt.
Egy ilyen szép nap hajnalán,
Nem kopogtathat a halál.
