Ébred a napfény
Ébred a napfény, éled a táj,
Rebben a fecske, az égi madár,
Csillan a kulcs és kattan a zár,
Az ablakon túlról halk zene száll.
Kacag a felhő, amerre mész,
Fölötted lebegve, vidáman néz,
A szellő egy ölelő, baráti kéz,
Hajdani boldog időket idéz.
Színpompás virágok illata jár,
Alszik a macska, az éji halál,
Dalol a fű meg a szarvasbogár,
A természet édeni öröme vár.
A napsugár színtiszta, világos réz,
Szelíden megérint, halkan becéz,
Dobban a szíved, és megáll az ész,
Mert csókja oly édes, akár a méz.
Egy fiú az útról a járdára lép,
Anyja a fa mellől virágot tép,
Mindenütt szikrázó, üdítő kép,
Hiába tagadnám…
Az élet szép.