Angyal

Szépirodalom / Szerelem (1018 katt) csabi6669
  2014.08.03.

Angyali érintésedtől még mindig megborzongok,
s ha meglátlak, szívem még oly hevesen dobog,
mikor rám nézel csillogó smaragzöld szemeiddel,
akkor egy őrült érzés tölt el.

Angyal vagy, ki az isteni mennyből alászállottál,
s lelkemet vad szerelmes csókkal árasztottál,
olyan vagy akár a legpusztítóbb orkán,
ki segíteni próbál bűnös lelkemen itt a pokol tornácán.

Bár az énem oly elveszett s becstelen,
te vagy, kiben bízhatom e földi pokolba’, kincsem!
Tudom, szeretsz, ezt hiszem is,
bennem lélekvesztő kétely van mégis…

Te vagy, ki az írásaim egyetlen múzsája,
s csókod égető lelkemnek oly tiszta vigasza,
ha te nem állnál mellettem a zűrzavarban,
bizton egyedül maradnék a sötét reménytelen kamrában.

Te vagy szívem rozsda ette kulcsának őrzője,
látlak fák lombján tovafutó felhőkben,
mosolyod nem feledhető, ugyan minek,
hisz te vagy nekem a vég és a kezdet.

Előző oldal csabi6669