Mikor a sötétség magával ragad...
Amikor a sötétség magával ragad,
senki nincs, ki visszatarthat,
ki reménységet adva,
csodálatosabbá teszi világod ma.
A sötétség egyfajta lételem,
melyhez párosul rengeteg érzelem:
halál, keserűség, magány, vagy maga a holló, mely vészmadár,
neki mindegy, hogy az ember ideje egyszercsak lejár.
Imádom magát a sötétséget, mert oly tiszta,
mikor árnyak jelennek meg s ez aztán a csoda,
van, hogy bezárkózom a szobámba,
és besötétítek, hogy a feny ne jusson át rajta,
ilyenkor sokmindenen elgondolkozom,
s a sötétség lesz a barátom.
Amikor a sötétség magával ragad,
senki nincs, aki visszafoghat,
ki reménységet adva,
csodálatosabbá teszi világod ma.
