A sepregetők

A jövő útjai / Novellák (1238 katt) Marcos
  2014.05.30.

A 2800-as években már nagyon nem olyan életet élünk, mint az ezredfordulón. Ami nagyon hasonlít, az az időjárás, mostanra sikerült újra olyan hőmérsékletet elérnünk, ami nagyjából tűrhető.

63 ezer év. Ennyivel idősebbek nálunk, tehát játszi könnyedséggel bánnak el velünk. Már régóta károsítanak, titokban már 900 esztendeje károsítják bolygónkat.

Háború hatalmasodik el a bolygón, elkeseredett harc folyik, de nem tudjuk pontosan, miért? Zombik, szellemek és egyéb másvilági lények járkálnak az utcákon, most igazán jobb élőnek lenni, a holtak világát is szétzúzták. Az emberek fáradtak, kialvatlanok, szörnyű álmokat látnak, ha alszanak.

A megszállás csúcspontján a legnagyobb ellenséges repülő korong az Empire State Building felé lebeg lassan, sejtelemesen.

- Odanézzetek! - mutatnak fel az emberek a toronyépület fölé.

Az űrhajó megáll az ESB felett, közepe szinte az épület csúcsát karcolja. Kis vártatva eléri célját az ellenség: megfosztja az emberiséget a két legfőbb szentjétől, és nem tudunk tenni semmit ellene. Mi nem tudjuk, mi történik, a tragédiát mindenki megérzi, az elrablás minden emberben szívében egy nagy űrt képez.

- Ó, jaj! Mi történt? – kérdezgetik egymástól a Föld lakói, akik ellen a gonosz idegenek az alvilággal is szövetkeznek. Sokan megbolondulnak, eszüket vesztik, a káosz általános és óriási, talán soha nem tudjuk helyrehozni a károkat.

Így bánik el velünk örökre az előre annyiszor megjövendölt, civilizációkat sorra elpusztító, leigázó hüllő faj. A több ezer éves világvallásunk lehet, teljesen el is pusztul, de talán hálásak is lehetünk, hogy csak ennyivel megússzuk.

Vége

Előző oldal Marcos
Vélemények a műről (eddig 1 db)