Talán túl sokat vártam
Talán túl sokat vártam az élettől…
Partra vetett hal voltam. Nem értettem az életet, hogyan folyik a munka. Minden üres lett.
…talán nem is ezért állok a szakadék szélén, nem tudom, mi jöhet még…
Visszaszoktam a dohányzásra, szerettem fújni a füstöt az erkélyen, nézni, ahogy a szél elviszi a sok mérget, bút és bánatot.
Volt olyan reggel, amikor a felkelő Nap a függönyön át vörösre festette a szobát, és én úgy láttam, mintha minden csupa vér lenne. Megrendültem az életben. Idegen vadállatnak láttam az embert, nem értettem, milyen isten képes ilyen szörnyet teremteni.
…vagy talán belefáradtam, mindenből elegem volt…
Féltem a sötétben, reszkettem elalvás előtt, saját rémemtől rettegtem.
…nem vagyok jobb másnál, így leszek élőből holt.
Kivetett magából az élet, várom, mikor jön egy dagály, ami visszaránt.
