Ábránd egy gyilkos agyából
Lassan éjfélt üt a falióra,
Mindenki elment nyugovóra,
Csak én gondolkodom itt a sötétben,
Ki eddig megbántott, hogyan is öljem meg menten.
Sokat tanakodtam rajta,
Kést használjak vagy nézzek más módszer irányába?
Végül is arra jutottam, hogy a régi iskolát követve
Késsel követem el, hisz mi is lehetne az ember legtisztább fegyvere.
Mikor rájöttem, hogy élettársam megcsalt,
Én a sötétben vártam
és torkába vadászkésemet vágtam,
Ő rögvest összerogyott és azonmód szörnyethalt.
Fröcsögött a vér a torkából,
De nem érzékenyültem el a bánattól,
Végül megkeresvén szeretőjét,
Mikor meg lett, eltörvén minden csontját, feldarabolván, vér áztatta lepedőjét.
És mikor eme szörnyű tetteket sikerült véghezvinnem,
Bevágtam mindkettőjüket a kerti kútba s elfeledtem,
majd ittam jó kis boromból,
Éltem tovább életem, ahogy eddig egészen a gyerekkoromtól.
