Pál levele Ursulához
Kedvesem! Életem!
Most is csak arra gondolok, hogy ezen a sorokat ebben a pillanatban is gyönyörű szép szemeid olvassák. Mikor először belenéztem lelked tükrébe, tudtam, hogy te kellesz nekem. Teljesen elvetted az eszem. Nem lány vagy, nem ribanc, nem utcák cafkája. Számomra te vagy a Nő. Személyesen is elmondtam neked ezeket, de úgy érzem, hogy le is kell írnom, hiszen szerelemtől fájdult szívem nem bírj a bezártságot s a hamis szót. Szabad vagyok, mint a madár. Te is az vagy. A különbség annyi, hogy te önerődből akarsz az lenni, én pedig nem. Nem hagyod, hogy szeressenek. Sem én, sem pedig más. A szerelem, szeretet, ragaszkodás nagy dolgok. A világon te vagy számomra a legfontosabb. Már ha csak rád gondolok, boldog leszek, nem kell nekem semmi más. A mosolyod pedig még a legnemesebb gyémántnál is szebb és értékesebb számomra. Nekem te vagy a gyönyör, kincsem. Látod? – gyermeteg érzésekkel, őszintén írom le ezeket neked. Feltűnt neked? Te vagy számomra az élet.
Sértés után is képes voltál nekem megbocsátani. Erre csak az érző lélek képes. Nem csak külsőre, de belsőre is tökéletes vagy. Tisztellek, mint nőt, szeretlek teljes szívemből. Mikor beszélek veled, minden egyes szavadra figyelek. Arra, hogy hogyan ejted ki a betűket, hogyan formálod csodás ajkaid. Érted a csillagot is lehoznám, bármire képes lennék. Annyira megbolondítottad a fejem, hogy már csak te töltöd ki a mindennapjaimat. A hajad esése, akár a lágy nyári szellő, s kívánatos vagy, akár a friss őszi barack. Egyszerűen mindent imádok rajtad. Te vagy a tökéletesség, imádlak. Nem tudok elég jelzőt írni rád, drága. Este, lefekvés előtt mindig rád gondolok. Ha te nem lennél, én megszűnök létezni. Minden nap eszembe jut, hogy Isten hogyan volt képes ilyen édes, aranyos, kedves és kellemes teremtményt létrehozni.
A sors csupán azzal lop meg, hogy nem kaphattalak meg barátnőként. Senki másra nincs szükségem, csak rád. Bele sem merek gondolni abba hogy más oldalán tündökölsz, mert az egy újabb kés lenne szomorú szívembe.
Kedvesem! Életem! Kívánok neked nagyon sok boldogságot, s elfogadom, hogy nem lehetünk egymáséi. Talán egy másik életben. Legalább ez a furcsa sors ne tépne ki belőlem minden egyes nappal egy darabot, mint a sas Prométheuszból azzal, hogy nélküled telik el. Ez az én büntetésem? Miért? Nem kérdezek. Elengedlek máshoz, de légy boldog. Isten látja lelkem. Légy végtelenül boldog, egyetlenem! Isten vigyázzon rád! Szeretlek.
