Elmélkedés egy szoba sarkában
Szeretem az életképek mozzanatait,
melyek úgy maradnak meg előttem,
mintha nem is múlna az idő.
Idő. A legfontosabb elem, ami csak létezik.
Mindent megszab. Téged, mindenkit. Észrevetted?
Rohanunk, semmibe vész a munka.
A másik a bizalom, mely az ember ellensége.
Szeretjük a biztos pontot, de ez csalóka, látszat.
Minden megjátszott, tönkrement semmiség.
Ellentmondások mindenütt. Körülvesznek.
Suhannak a pillanatok, emlékek, tükrök előttünk.
Jó s rossz, mely mindent jobban megemészt.
Szívtelen, kegyetlen s nemes érzések,
melyek a szív periódusos rendszere.
Mindnek megvan a megfelelő helye.
S mi az emberi hit? Bizonytalan és változó.
Az események azok, mely meghatározzák.
Lehetsz hívő vagy templomkerülő,
semleges nem maradsz.
Belehalsz.
