Gondolatmenet az Egy nevű körforgásról
Egy régóta felújításra szánt járdán ballagtam magam elé nézve, nem is törődve a szembe jövő emberekkel. A gondolataim teljesen másfelé jártak. Talán azért, mert minden héten ezen az úton megyek a kedvenc bevásárlóközpontom felé, hogy újra vegyek magamnak egy új ruhát.
A gondolataim nem az új felsőmön járt, hanem azon, hogy miközben én költöm a pénzem, másnak ebédre sem jut. Útközben osztogatni kezdtem a pénztárcámban lévő nem csekély összeget. Nem törődtem vele, hogy kinek s mennyit adok, csupán, hogy adjak. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kéz telepszik hátulról a vállamra. Mikor megfordultam, hihetetlen erőtlenség lett úrrá rajtam, s a következő filmkocka a körülöttem összegyűlt emberek összemosódott arcképének töredezett mozaikképét festette elém.
