A birkanyáj

Szépirodalom / Novellák (1327 katt) Norton
  2014.05.04.

A birkanyáj a lemenő Nap irányába tartott. Mindent lelegelt, ami az útjába került, és egy idő után egyre kevesebb lett az élelem. A hátul kullogóknak már alig jutott valami.

Alajos, a fekete bárány egyre indulatosabb lett emiatt. Odafordult a nagyapjához.

- Ne haragudj, Jozsó bácsi, de hosszú ideje vándorlunk, és rendre eleszik előlünk a finom falatokat, hiába küzdünk érte. Ha a magunk útját járnánk, talán több szerencsénk lenne. Miért nem állunk ki a sorból?
- Ostoba gyermek! - szitkozódott az öreg. - Te még nagyon fiatal vagy. Nem hallottál a farkasokról?
- Hallottam, és…
- Akkor miért kérdezel butaságot? A csordában sokan vagyunk, és ha megtámadnak a farkasok, mindig csak egyet ragadnak el közülünk, így nagyobb esélyünk van a túlélésre. Értesz a matematikához?
- A mihez?
- Nos, mi vagyunk vagy tízmilliónyian. Ha a gonosz külső erő ellenünk tör, akkor az esély arra, hogy elkapjon, tízmillió az egyhez, ám ha egyedül vágsz neki a nagyvilágnak, akkor a farkasok csak téged vesznek üldözőbe, így a biztos halál vár rád. Hát ezért maradunk a nyájban, te kis butuska.
- És hová tartunk?
- Hogy kérdezhetsz ilyen? Arra megyünk, amerre a többiek. A főkolompos vezérel bennünket.
- Hová?
- A dús legelők felé.
- Én nem látok itt dús legelőket.
- Majd fogsz, csak várni kell egy kicsit.
- Már évek óta ezt ígérik.
- Türelmesnek kell lenni, gyermekem, akik elől vannak, tudják a dolgukat.
- Valóban? Akkor megkérdezem őket!
- Mit csinálsz, te őrült?

A fiatal bárány hatalmas ugrásokkal igyekezett elhagyni a csordát. Több öreg méltatlankodva mordult rá, sőt némelyik még bele is öklelt, de sikerült nagy nehezen kikeverednie a többiek közül. Előreszaladt, majd egy tekintélyes hímhez fordult.

- Ne haragudjon, bácsi…
A kövér bárány méltatlankodva nézett rá.
- Te nem tartozol ide, takarodj hátra, a társaidhoz!
- Én csak tudni szeretném…
- Ne akarj tudni semmit!

Alajos megtorpant, és értetlenkedve nézett vissza. Feltűnt neki, hogy az elől lévő néhány birka nagyon testes, míg az utánuk haladó több millió egyre soványabb. A hátsó szektor már szinte csont és bőr volt. Nem hagyta nyugodni a dolog.

- Emberek, ez így nem mehet tovább! - kiáltotta szenvedélyesen, mire a kövérek közül többen röhögni kezdtek.
- Mi birkák vagyunk, te ostoba - mondta egyikük, aki kedvesebbnek látszott a többinél.
Alajoska megpróbált szóba elegyedni vele.
- Ne haragudjon, bácsi… tudja, hova tartunk?
- Persze, gyermek, arra megyünk, amerre a többiek tolnak bennünket.
- Ők azt mondták, hogy arra megyünk, amerre önök húznak.
A bárány fancsali képet vágott.
- Nem tudsz te semmit, még nagyon kicsi vagy.
- Egyáltalán mit keresel itt?! - förmedt rá indulatosan egy másik. - Húzz vissza a társaidhoz! Mit képzelsz magadról? Csak feltartasz bennünket!
- Úgy van, te nem tartozol közénk! - kiáltott egy harmadik.
- Ha ilyen kíváncsi vagy, kérdezd meg a főkolompost! - tanácsolta a kedvesebb, ezért Alajoska még előrébb szaladt, és a menet legelején egy hatalmas marhával találkozott.
- Nagyságos úr, kérdezhetek valamit?
- Nocsak, gyermekem, mit keresel itt?
- Tudni szeretném, hogy merre tartunk.
- Miért akarod tudni?
- Azért, mert hátul éhezem, és kíváncsi vagyok rá, hogy mikor érünk a dús legelőkhöz.
- A dús legelőkhöz akkor érünk, amikor ott leszünk.
- Ez nagyon bölcs volt, de mi lenne, ha mindenki magát vezetné inkább?
- Hallottál már a farkasokról?
- Igen, de én nem félek tőlük.
A főkolompos ekkor bedühödött.
- Mit képzelsz magadról, te gyerek? Idejössz lázítani? Egy egész nyáj sorsa függ tőlem, hatalmas felelősség nyugszik a vállamon! Nem mehet mindenki a saját feje után, mert akkor sorra elpusztulnánk! Egy a csorda, egy a kolomp!
- A színed nagyon feltűnő, idevonzod a farkasokat! - kiáltotta valaki.
- Úgy van, te nem tartozol közénk! - helyeselt egy másik.
- Mi egységben vagyunk, ezért vagyunk erősek. Elbánunk az ellenséggel, csak így vehetjük fel a versenyt a világgal.
- Én csak…
- Viszályt akarsz szítani?
- Takarodj innen, te senkiházi!
- Úgy van! Tűnj innen a fenébe!

Egyre több feldühített birka fordult Alajoska ellen ezért menekülőre fogta inkább. Eltávolodott a többiektől, majd megtorpant és visszanézett. A nyáj egy kupacban várakozott, és szinte megigézve hallgatta a vezért.

- Hangsúlyozom, egy a kolomp! A lázítókat, anarchistákat kivetjük magunk közül. Ők nem tartoznak ide. Mi egységes erőt képviselünk, mert csak így érhetjük el azt, amit akarunk. Nem hagyjuk, hogy feltartsanak bennünket ezek a bűnöző elemek, hanem felvesszük a lendületet, és haladjunk tovább a megálmodott úton olyan iramban, hogy senki nem lesz képes megállítani bennünket!

A többiek éljenezni kezdtek, majd az egész nyáj megindult egy szakadék felé.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 10 db)