A rózsa vére
A rózsa vére egy oly bizonytalan fogalom,
Mely szinte mindig átfut az agyamon,
Nekem ez a viszonzatlan szerelmet jelenti,
Mikor nincs, ki megtudná, a kezed fogni,
Amikor csak egy pillanatra vagy az összeomlástól,
És nincs, ki megmentsen a bánattól.
S mind tudjuk, a rózsának van tövise,
Mely a szívemet egyszer oly mélyen megsebezte,
Azóta szeretni sem merek,
Hiszen oly gonoszak a mai emberek.
Magam is jól ismerem eme kellemetlen érzést,
És sokszor rakom fel azt a bizonyos kérdést,
Mi az, mit elrontottam, vagy még fel nem foghattam,
Bármennyit is töröm az agyam, választ eddig még nem kaptam.
Oly sok idő eltelt eddig, vajon meddig?
Kell még kitartanom talán a végletekig?
Oly sok magány után mikor találok rá a boldogságra?
Vagy nincs, aki szívemet újra heves érzelmekkel táplálja?
Remélem, egyszer megtalál a szeretet lángja,
És majdan eljön az idő, mikor nem esek pofára,
Az a lány tökéletes lesz, elfogad majd olyannak, amilyen vagyok,
És valóra vállnak azok a bizonyos álmok.
Már csak erre az egy dologra vágyom,
S mindennap ezért imádkozom,
Majd akkor tökéletes legyen minden,
És én is hadd fürödhessek a szerelem fényében.
Még mindig reménykedek,
Bár nem tudom, van-e értelme eme reményeknek.
