A Mostban
Dologban olykor ványadt a képzet -
de Most csak fényleni, égni, patakzani kell!
Legyen lángoló pezsgő a lélek -
nézzen reánk az Élet istenlő szemekkel!
A Most itt van és az Itt a Mostban,
akár monoton, akár kanyargó a kedély.
Szabadság olykor a porban lobban,
s néha a romos ház a legsziporkább szentély,
melyet lángnyelvek csókoltak porrá,
építő lángok, melyek legmélyről fakadnak,
s melyek szikrákat égre szórtak rá,
hogy újjászülethessenek a csillagoknak.
Sarjadjon ezer parázs sercegőn,
dobogásoknak ősi, bíborló kertjében!
Ne a bosszútűz fűtsön szenvedőn,
kérésznyi lélegzésünk végtelen csendjében...
Képzelmünk kalandozzon el oda,
hol a múltjövő metszéspontja fel-felragyog,
hol véget ér a Van barnás pokla,
s akár lelki tűzijáték, lüktet a Vagyok! ...
Dologban olykor ványadt a képzet,
de most csak halni, újjászületni, élni kell!
Legyen gyönyörű, mi csak szép lehet!
A boldogság csupán egy sorsot gúnyoló csel.
