Ig. Iz. Tib. 2. rész: Tibi: Az igazság nevében

Neoprimitív / Írások (1440 katt) anonim88
  2014.03.21.

Tibi bosszankodva eszmélt rá, megint összekeverte óráján a kis, illetve nagy mutatókat, így jócskán elkésett a matematika óráról. Először nem tudta, mi tévő legyen, ugyanis hiába hivatkozna erre a tanárnőnél, az a szívtelen boszorkány már az első három alkalommal sem hitte ezt el neki!

- Nem számít! – kiáltott fel az aulában, sok meglepett tekintetet vonva magára. – A matek más néven számtan, vagyis számolásokból áll! – eme felfedezést követően már nem volt más választása, mint levonni a logikus következtetést. - Tehát, hogy ne maradjak le a tananyaggal, csak a számolást kell gyakorolnom! Arra pedig a legjobb hely a konditerem!

Elégedetten bement a tornateremben felépített konditerembe, végignézett a gépeken, szerencsére mindegyik szabad volt, valahogy senki nem tartózkodott itt. Tekintete a lábazó gépre tévedt.

- Lábazzak? – tette fel a költői kérdést. – Möhöhöhöhöhööh, csak a buzik lábaznak!

Levette csíkos ingét, megcsókolta dagadó bicepszeit, majd nekifeküdt a mellezőgépnek.

- Egy… kettő… három… Möhöhöhöhö, megy ez magamtól is, minek ide matek óra!

Így folytatta számolását, ameddig csak bírta, aztán áttért bicepszezni, majd a fekve nyomást választotta.

Mikor már kellően elfáradt, mély lélegzetet vett, hónaljából áradó aromák egyértelműen jelezték, a mai edzés is termékeny volt.

- Áh, igen! – kiáltotta, mélyet szippantva az „illatból”. – A csajok szeretik az illatos kanokat! És mi lehetne zamatosabb a természetesnél!

Magában még egyszer hálát adott a tegnap elfogyasztott hagymás pizzáért, ami nélkül a csajozás sem lehetne olyan hatékony.

Felkapta kék-fehér csíkos ingét, de arra ügyelt, nehogy begombolja, mert akkor nem látszódna a hasazás eredménye, akkor meg mégis mi értelme lett volna az egésznek?

Ahogy köldökéből a szöszt piszkálva megindult kifelé, valami egészen felháborító dologra lett figyelmes. Egy férfi akart bemenni a lányöltözőbe! Egy ilyen bűn mellett hősünk nem mehetett el szó nélkül!

- Hé’ te ottan, ájján meg! – szólt rá finomat.
- Mi? Te mit keresel még az iskolában? Már egy órája mindenki hazament!
Tibi hitetlenkedve az órájára nézett, a kismutató az ötösre mutatott, a nagy pedig a kettesre.
- Ne próbálj meg átverni! Fél háromko’ üres az iskola? Jó vicc!
- Te miről beszélsz? Jól érezed magad?
- Nem olyan jól, ahogy te éreznéd magad, ha nem csíplek nyakon, perverz! Leskelődné’ a lányok után, mi? Az ilyenektő’ rosszul vagyok!
- Lányok? Hol? Mondtam, már mindenki hazament! Egyébként is, én vagyok a gondnok és takarító egyben! Az én dolgom kitakarítani az iskolát! Minden hétköznap itt robotolok a fájós derekammal, reggel héttől este hétig, hogy szerezzek egy kis pénzt a nyugdíjam mellé! Ha ez a munka nem lenne, már a tizedikén éhen halnék! Bár, nem tudom, meddig bírom még csinálni… - panaszkodott. – Az ízületeim már nem sokáig bírják ezt a sok lépcsőt, meg a hajolgatást…

Tibi alaposan szemügyre vette a rozzant, vézna, ősz hajú bácsit. Szürke, mocskos ruhája, valami „janitor” márkájú volt, amikor Tibi még sosem hallott. Kezében felmosó, mellette gurulós felmosó vödör.

A fogaskerekek ismét zakatoltak, Tibi feje majd felrobbant, mire megértette, mit is lát maga előtt.

- Ügyes trükk, te perverz! A jelmezkölcsönzést még értem, de ez a háttértörténet! Te aztá’ valami szuper perverz lehetsz, hogy még ilyeneket is kitalálsz az emberek megtévesztésére! De most melléfogtál! Én nem az a fajta vagyok, akit egykönnyen meg lehet téveszteni! Möhöhöhöhhö!

Keményen megragadta az álruhás kukkoló tarkóját, fejét olyan erővel ütötte a felmosó vödörbe, hogy a zöld műanyag darabokra tört, a koszos lé elárasztotta az egész előteret. Még bevitt néhány rúgást a földön fekvő leskelődőbe, csak hogy nyomatékosítsa, az ilyesfajta cselekedet megbocsájthatatlan!

Egy utolsó rúgás deréktájra, aztán következett a levonható tanulság.

- Remélem, tanútá’ ebbő’, szemétláda! Ha még egyszer meglátom, hogy ilyesmire vetemedsz, rosszabbat kapsz! A csajokat azokat tisztelni kell, mer ha nem, anya olyan pofont ad… - Nem, nem ez az – gondolta. - Tisztelni kell, mer…- néhány másodpercre megfagyott, de közben azért végig fenyegetően mutatott a kukkolóra, aztán folytatta - …mer ők szépek és ha nem tiszteled őket, akkor amit veled csinálnak, azt csinálhatod magadnak, és az nem jó!

Ezzel a bölcsességgel indult angol órára, hiszen már fél kettő múlt.

Megint el fogok késni! – mérgelődött, de tudta, az igazság védelmezése néha áldozatot követel, amit ő sosem volt rest megfizetni!

Előző oldal anonim88
Vélemények a műről (eddig 2 db)