Hautmonti történet - Pascal
Frenki mutatóujjával megfeszítette nyakának bőrét, és óvatosan álla felé húzta a borotvát. A szőrszálak sercegve engedtek és a habbal keveredve a borotva fejére torlódtak. Leheletének párájától az egyébként is kopott tükör üvege elhomályosult. A törölköző sarkával megtörölte, lehúzta a még megmaradt szőrt, leöblítette arcát a csapból vékony sugárban folydogáló hideg vízzel. Letörölte a füle sarkában maradt habdarabot is és visszasietett a szobájába. Magára kapta ruháit, néhány mondat erejéig még benézett Janóhoz, aztán ment kifelé.
A lépcsőház széles vas csigalépcsője hangosan döngött, amíg fokait kettesével szedve a földszintre ért. Beköszönt a gondnoki lakás nyitott ajtajában újságot olvasó Jeannak és kilépett az utcára. A sarki lámpa fénye éppen csak sejtetni engedte a járda vonalát, de az úttól szinte nappali fényben haladhatott tovább. Kiért a városközpontba vezető utcára és lassította lépteit. Járda mellett parkoló autók oldalán felvillantak a mellettük néha elhaladó autók fényei. A következő sarkon befordult és néhány méter után a telefonfülkéhez ért. Hátát a fülke üveg falának támasztotta, kissé felhúzta kabátja ujját és az órájára pillantott. Nyolc múlt három perccel.
Nadrágja zsebéből cigarettát vett elő és rágyújtott. A gyufa sercegve kapott lángra, és imbolygó fénye különös kontúrt varázsolt arcának éleire. Mélyet szívott, és a füstöt lassan, lélegzetét visszafogva engedte ki. Egy ereszről lehulló esőcsepp utat talált gallérjának szabadon maradt résébe. A hidegtől összerezzent. Papír zsebkendővel megtörölte tarkóját, feljebb húzta dzsekijének zipzárját és kicsit arrébb lépett. Az utcácska túlsó végén autó fordult be, lámpáinak fénye felkúszott a házak falaira, majd eltűnt egy kapubejáróban. Hallotta, amint a kocsi ajtaja csapódik és a központi zár aprókat pittyentve lezár. A lyukas ereszből aláhulló vízcseppek tompán koppanva terültek permetté a járda kövén. Beszélgetés hangjai szűrődtek ki egy résnyire nyitva hagyott ablakon, és az utcácskába belopakodó szél megrántgatott egy rosszul kitámasztott zsalugátert. Kutya futott ki a házak árnyékából, át az úton, és a szemközti oldalon az ereszcsatornánál félreérthetetlen mozdulattal jelölte meg territóriumát. Meglátva a járdán álldogáló embert hirtelen megállt, halkan vakkantott egyet, majd elvágtatott arra amerről jött.
Frenki cigarettájának szertefoszló füstjét nézte miközben gondolatai messze, sok száz kilométerre jártak. Ott, ahol nemrég még otthonnak érezte a világot, s amelyből csalódottságában, sértettségében és féktelen elkeseredésében oly hirtelen elmenekült. A cigaretta közben végig égett, és izzó parazsának fájdalmas érzése visszatérítette a jelenbe. A csikket a közeli esőelvezetőbe pöccintette, és elindult az utca vége felé. Alig néhány lépés után azonban meggondolta magát és visszasétált a telefonfülkéhez. Felpillantott az égre. A házak felett a páradús levegőben szétszóródó városi fények fátyolán át éppen csak látni lehetett a csillagokat. Számolni kezdte a járdára hulló vízcseppeket, melyek másodpercnyi pontossággal hullottak alá.
Az utca túlsó végén egy autó fordult be és az első ház előtt megállt. Lekapcsolta a lámpáit és várt. Néhány perccel később egy alak szállt ki belőle, átment a másik oldalára, matatott egy darabig, majd visszaült. Hosszú percek teltek el, miközben nem történt semmi. Frenki egy idő után unottan rúgott a járda szélén heverő kavicsba, megfordult és elindult a szállás felé. Már majdnem kiért az utcából, amikor a másik végén sötétben álló autó lámpái hirtelen felgyulladtak, önindítója kerregett egy kicsit, majd nekilódult és elhaladt mellette. Néhány méterre odébb azonban megállt. Egy öreg fehér R4-es volt lehúzható kék bőrtetővel. Kinyílt az ajtaja és a bolti pénztáros lány hajolt ki rajta.
- Jó estét kívánok! Egy urat keresek, akivel nyolckor a telefonfülkénél randiznom kellett volna. Bár ha jól belegondolok, alig két órával ezelőtt még azt hittem, hogy ilyen pasi nincs is! Nos, akkor mi legyen? Beszállsz, vagy sétálsz az autó mellett? – és hívóan intett a férfinek. - Egyébként is magyarázattal tartozol. Mi volt az a műsor a boltban?
Frenki magán kívül volt. Mint egy ijedt első randis kamasz kölyöknek, remegni kezdtek a lábai, gombóc akadt a torkán és gondolatai összegabalyodtak.
- Jó estét! Csak éppen itt sétálgatok egy kicsit. A bolt? Igen, hát azt nem is gondoltam annyira komolyan. Az orchideát, azt igen, de nem úgy. Az egérfogó pedig ott volt a polcon. A rajz a telefonfülkével? Azt én sem értem, mert egyébként pocsékul rajzolok, a golyóstoll pedig ott volt a zsebedben éppen a melled felett. Hoppá, ezt nem kellett volna – nyelt egy nagyot. – Egyébként is tetszett, ahogyan számoltad a pénzt.
- Pascal! – vágott közbe a lány
- Tessék? – nézett értetlenül a szemébe Frenki
- Pascal vagyok. Pascal Petit. Jó estét! – mosolyodott el a lány és megfogta a kezét. - Értem. Nekem még senki nem vett virágot azért, mert szépen számoltam a pénzt. Akkor most beülsz mellém, elmegyünk egy kávéra, és elmeséled érthetően az elejétől.
Átment a másik oldalra és beszállt a lány mellé. Az ülés túlságosan közel volt a műszerfalhoz, hátrébb kellett állítania, hogy kényelmesen elférjen. A biztonsági öv elakadt, amikor átemelte magán és be akarta csatolni.
- Lassabban! – szólt rá a lány. – Akkor akad, ha túl gyorsan húzod. Kicsit kopott már.
Megpróbálta összeszedni magát, de gyomra még így is ökölbeszorult az izgalomtól. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon, amitől ostobább már nem lehet.
- Szóval, Janóval, a barátommal mentünk bevásárolni hozzátok. Bocsánat! Frenki vagyok! - és végre mély levegőt vett, amitől kissé megnyugodott. Hogy ez milyen abszurd helyzet!
- Jó pofa dolog volt azzal az egérfogóval. A kolleganőm! Először jól kinevetett, aztán elnevezett Egérkének. Azt hiszem, ez rajtam is marad.
A lány gyors mozdulattal sebességet váltott és elindultak. A városközpont felé vezető utca elágazásánál azonban az ellenkező irányba fordultak. Az autó neki lódult és egyre gyorsulva haladt az autópálya felé. Pascal lassítás nélkül hajtott a feljáróra, majd beletaposott a gázba. Az útburkolat szaggatott csíkjait szokatlan gyorsasággal gyűrte maga alá az öreg járgány. Frenki eleinte csak meglepődött, aztán kellemetlen gyanú ébredt benne. Mi van, ha ez valami átverés? A lány kiviszi valahová, ott kiteszi, majd gyalogolhat vissza. Ugyan miért tenné?
- Hova megyünk? Erre nem jártam még.
- Nem? Akkor ez meglepi.
Rövid hallgatás után folytatta.
- Ti mindig ketten jöttetek a boltba azzal a kopaszodóval. A kolleganőim azt gyanítják, hogy biztosan melegek vagytok – a visszapillantóban kereste Frenki tekinteté, majd hirtelen témát váltott. - A ma este viszont csúcs volt. Van fogalmad arról, hogy mit kaptam utána? Niki, a barátnőm nagyon lehordott, és le akart beszélni erről a találkozásról.
- És..? – kérdezte Frenki.
- És? És itt vagyok – nevette el magát Pascal, ám a következő pillanatban határozott komolysággal váltott témát.
- Nős vagy?
Frenkit meglepte a lány hirtelen jött szokatlanul egyenes mondata, és néhány pillanatnyi gondolkodási időre volt szüksége, hogy legalább csírájában értelmesnek tűnő választ adjon.
- Van feleséged, vagy barátnőd? – kérdezett tovább Pascal.
Mondatok formálódtak a fiú fejében, melyeket képtelen volt kimondani, hónapok óta nem tapasztalt érzések kezdtek újra éledni, lelkében, szívében és testében.
- Szóval nős vagy? Vannak gyerekeid? Szeretnék kicsivel többet tudni rólad. De ha nem akarod, akkor sincs semmi baj. Iszunk egy kávét Maubeuge-ben, aztán haza jövünk, és mindenki megy a dolgára. Legfeljebb kedves ismerősei leszünk egymásnak - folytatta Pascal.
- Nem. Nem, nincs semmi baj. Elváltam, annak már több mint tíz éve. Vannak gyerekeim, de ők nagyon messze élnek. Barátnőm sincs. Három évig jártam egy lánnyal, de tavaly annak is vége lett. A csoport néhány tagját már ismerheted az áruházból. Akivel együtt szoktunk menni, az Janó, a barátom. Nem vagyunk melegek, ő nős és két lánya van. Egyébként fogalmam nincs, hogy most mit is kellene tennem, mondanom. Valójában nem is hittem, hogy eljössz. Tényleg megleptél.
A szembejövő autó lámpájának fénye megvilágította Pascal arcát. Frenki lopva szemlélte a lány szája sarkában megjelenő mosolyt, orrának finom ívben hajló élét és szájának érzéki vonalát. Egy pillanatra érezni vélte parfümének kellemes illatát is, és elképzelte bőrének selymességét. Pascal bal kezével a kormányt markolta, jobb keze pedig a sebességváltón pihent. Frenki ujjai végig kúsztak az ülés huzatán, óvatosan fel a váltókar hideg fémjén és lassan betakarták a lány kézfejét. Tenyerében érezte bőrének melegét és izgatottan várta reakcióját. Pascal arcán ismét fény futott át, kisujja végre megmozdult lassan átfogta a férfiét.
Pillanatok teltek el mozdulatlanul, s csak az autó motorja zúgott egyhangúan. Frenki végül éppen csak érintve bőrét, megsimogatta a lány arcát. Az autó lassítani kezdett, majd kihúzódott a leálló sávba és megállt. Pascal a férfi felé fordult, néhány pillanatig nézte, aztán két kezével átkarolta a nyakát és hosszan megcsókolta. A férfit először meglepte a mozdulat, és nyitott szemmel nézte az ajkára tapadt lány arcát, aztán átadva magát a pillanat kellemes érzésének, behunyva szemeit átölelte és visszacsókolta. Keze lassan lecsúszott a lány derekára, miközben érezte mellének domborulatát, tovább kúszott, le a lány csípőhajlatára, majd a combjára. Pascal megfogta a férfi kezét.
- A-a! Fiú, ez nekem így túl gyors! Most csak egy kávéról volt szó. Nem kapkodunk el semmit. Ezt meg főképpen nem.
A kesztyűtartóhoz hajolt, ki vette belőle az egérfogót, óvatosan felhúzta és a combjára helyezte. Megsimogatta a férfi arcát miközben elmosolyodott.
- Biztos, ami biztos!
Az autó motorja felpörgött, kifordult az útra és egyre gyorsulva eltűnt a Maubeuge-ba vezető úton.
