A tudatlanság homályában

Szépirodalom / Versek (1101 katt) Dorothy Large
  2013.09.29.

Csitt!
Halk szavak édes melankóliája,
Hívogatnak.
De nem hallom őket.
Untalan kavargó, örvénylő szavak,
Dörömbölő, visszhangok mellkasom alatt,
Fátyolt eresztenek.
Egyszer már láttam ilyet valahol.
Kótya fodrok a víz felszínén,
Alatta élek, létezek én.
S fent, kékségen és paradicsomon túl,
Ahová az alkony sem ér,
És az est sem száll reá,
Ott az igazság.
Nappalt éjszakává,
S a mosolyt könnyekké tenném,
Ha megtudhatnám, mit takar, mi enyém.
Hová tart és mit ér el, mit akar.
Mit akarok én?
Mivé leszek én?
Választ várva élek a gyér fátyol alatt,
A tenger fenekén,
A tudatlanságban.

Előző oldal Dorothy Large