Zombieland

Külvilág / Mozijegy (753 katt) Jimmy Cartwright
  2010.09.25.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/12 számában.

A 2008. év egyik legszórakoztatóbb filmtermése, az első nagyjátékfilmes rendező, Ruben Fleischer road movie-ba oltott horror vígjátéka, a Zombieland. Bár a zombifilmek kelléktára igen gyorsan kialakult, és sokáig nem is sikerült ezen korlátok közül kilépni, a Zombieland üdítő újdonságokkal dobja fel a stílust.

A történet teljesen egyszerű, s rögtön a film elején belecsöppenünk a kellős közepébe. Egy tinédzser, eléggé visszahúzódó srác (Columbus), a saját maga alkotta szabályok alapján próbálja túlélni azt, hogy az egész emberiség zombivá változott egy vírus következtében. Később hozzácsapódik egy cowboy kinézetű alakhoz (Tallahassee), majd némi bonyodalom után összejönnek egy lány testvérpárral (Wichita és Little Rock). A karakterek céljai változatosak. Columbus haza akar jutni a szüleihez, Tallahassee ölni tudna - szó szerint - egy Twinkie-sütiért, Wichita és Little Rock pedig a Los Angeles-i vidámparkba készül egy zombimentes szórakozásra.

A film félelmetesen jó jelenetekkel indít, ami elég magasra teszi a mércét, s amely által megismerhetjük a túlélés alapvető szabályait: legyünk jó kondícióban, lőjünk legalább kétszer, vigyázzunk a mosdókkal és kössük be a biztonsági övet. Hiszen ki látott már kövér túlélőt egy zombifilmben? Kit ne ért volna meglepetés amiatt, hogy csak egyszer lőtte mellkason a rá törő zombit? Ki ne lenne kiszolgáltatva a mellékhelyiségben, letolt gatyával? No és ki szeretne kirepülni a szélvédőn, ha néhány rosszcsont zombi miatt hirtelen elé kerül egy teherautó, vagy más tereptárgy? Szóval csak óvatosan.

Ezt követően lassított felvételek következnek, amelyekben a legkülönbözőbb embereket igyekeznek el-kapni a legkülönfélébb zombik. Van itt vért hányó zombi, rózsaszín felsőben menekülő fiatal nő, szendvicsembert letámadó rockerzombi, pajzzsal védekező rendőröknek támadó zombik, vőlegényre rátámadó zombimenyasszony, fizetővendéget kergető zombi sztriptíztáncosnő, munkában lévő tűzoltókat megtámadó lángoló zombi, géppisztollyal lövöldöző öltönyös túlélő, szélvédőbe csapódó, vért köpködő zombi is. Mindehhez a zenei aláfestést a Metallica szolgáltatja, a For Whom The Bell Tolls című számával.

A kezdő képsorokhoz képest a film többi része némileg csalódás. A főszereplő Columbus gyakorlatilag végigszerencsétlenkedi az egész filmet, amelyet Tallahassee figurája ment meg valamelyest. Ő ugyanis élvezi, hogy zombikat gyilkolhat.

A filmről elég vegyes vélemények láttak napvilágot a kritikusok tollából, akik negatívumként főleg a karakterek céltalanságát, kidolgozatlanságát emelték ki. Ez valahol jogos, ám ettől függeltenül a film végig szórakoztató, az apró, elejtett utalások, humormorzsák, és a romantikus szál fenntartja az érdeklődést, bár feszültséget nem kelt - de szerintem nem is ez a cél.

Azok a jelenetek, amikor például Columbus és Tallahassee rálel egy kisbuszra, hogy tovább utazhassanak, s az utóbbi ripityomra töri, miközben a lányok által elorzott Cadillac-jét követeli vissza, s mikor nem sokkal ezután rálelnek egy Hummerre, melynek a hátsó ülésén lévő zsák teli van lőfegyverekkel... Vagy amikor heccből szétvernek egy ajándékboltot... No ezek a jelenetek azért üdítőek, ha közben el is laposodik a történet.

A film csúcspontja azonban mégis az, amikor behajtanak Hollywood-ban egy B. M. monogrammal ellátott kapun. Hogy kit takar a monogram? Aki látta már a filmet, tudja, aki nem, annak csak annyit mondok, hogy nem Bob Marley. Ebben a jelenetsorban nem csak önkritikát fogalmaznak meg, de sok filmes utalás is elhangzik. A zárójelenet pedig lyukat üt az emberen.

A film végére visszatér a kezdő képsorok hangulata, amikor a lányok végül eljutnak az áhított vidámparkba, ám egy kellemes szórakozás helyett egy komplett zombihordával kerülnek szembe. A fiúk később mennek utánuk, s végül meg is mentik a kétségbeesett lányokat. Tallahassee figurája itt igazán elemében van! Fantasztikus képsorok által szembesülhetünk azzal, hogy mennyire is élvezi a zombik eliminálását. Végül meg is kapja a jutalmát, egy Twinkie-sütit.

A film összességében nagyon szórakoztató, a kezdő, véres jeleneteket kiegyensúlyozza a végig jelenlévő humor. Aki egy igazi zombi filmre vágyik, annak nem ajánlom, de ha valaki kedveli a zombis vígjátékokat, meg a road-movie-kat, az mindenképpen nézze meg.

Előző oldal Jimmy Cartwright