Villamoson

Neoprimitív / Írások (1596 katt) Athor R. Chynewa
  2013.08.29.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/11 számában.

- Jegyeket, bérleteket…
- Hoppá…
- Igen? Akar valamit mondani?
- Ööö… nem…
- Értem. Akkor meg tudná mutatni a jegyét?
- Ööö… szóval jegyem az nincs.
- Értem, semmi baj. Akkor megmutatná a bérletét, esetleg?
- Khmm… Az előbb még megvolt…
- Na, ne mondja! Mindjárt azt kezdi ecsetelni, hogy otthon felejtette, vagy megette a kutya.
- Aranyhörcsögünk van…
- Igen? És véletlenül beesett a ketrecébe, és az meg gyorsan felzabálta, igaz?
- Igen! Hogy találta ki?
- A sok éves rutin, a tapasztalat…
- Szóval akkor…
- Igen. Most meg kell bírságolnom.
- Miért? Hát nincs magának szíve? Szegény kis hörcsögöm…
- Nem. Magát kell megbírságolnom.
- Miért? Nem állatbarát?
- De az vagyok. Ezért mentem ellenőrnek.
- Értem…
- Kétlem, de mindegy is. A következő megállónál leszállunk.
- Jaj, azt ne! Nekem sürgős dolgom van az… állatorvosnál!
- Mi a gond? Fejfájás, székletürítési nehézségek?
- Nem, köszönöm, jól vagyok. Ellenben szegény kis hörcsögöm…
- Igen, értem. Esetleg megfeküdte valami a gyomrát?
- Hát, tudja, a bérlet a műanyag tokjával együtt esett be a ketrecbe…
- Esetleg elhozta magával a hörcsögöt is?
- Ugyan, mit képzel! Szegény Pufi nem bírná ki a villamos utat…
- Ja, gondolom. Meg egyébként is, állatjegyet is vennie kellett volna…
- Hát…
- Igaza van. Állatjegyet is bliccelnie kellett volna.
- Nem erre gondoltam.
- Persze, hogy nem. Inkább arra, hogy hogyan kellene ezt a szitut megúszni. Igaz?
- Mi tagadás…
- No. Megállt a villamos. Most, kérem, szálljon le velem.
- De nem érti? Nekem létfontosságú dolgom van!
- Nyugodjon meg, uram! Az aranyhörcsögök nagyon szívós állatok. Kibírják azt a pár percet, amíg maga megvárja a következő villamost.
- De nem az én Pufim! Egész gyermekkora a megpróbáltatásokról szólt!
- Most komolyan? Pufi? Milyen név ez egy aranyhörcsögnek?
- Sokat betegeskedett…
- Igen? És ezért nevezték el Pufinak? Nem tűnik kifinomult névválasztásnak.
- De igen, ugyanis az volt a célunk vele, hogy ez egyfajta pozitív megerősítésként hasson rá.
- És sikerült? Megerősödött tőle?
- Nem igazán…
- Gondoltam. No, elbeszéltük az időt. Elindult a villamos.
- Jé…
- De ne örüljön, a következő megállónál leszállítom!
- Jé, most meg pirosat kaptunk!
- Igen… Hé, mit csinál?
- Csak egy kis friss levegőt akarok beengedni ezen a szép nagy ablakon…
- Ja, az más. Ööö… nem hiszem, hogy ehhez feltétlenül szükséges ennyire kihajolni az ablakon…
- Viszlát, balfék!
- Hé! Álljon meg! Ne merjen kiugrani!
- Hehehe!
- Hát nem kiugrott? Mindegy, hagy szaladjon… Várjon, uram! Az állatorvos nem arra van!

Előző oldal Athor R. Chynewa
Vélemények a műről (eddig 1 db)