Megnyíló magány
Nyílt vagyok, de magányos,
Senkik szórják rám a kárhozatott.
Lelkem már szállna a holdon,
De egy hang a sötétbe nyom.
Hamis papok semmit prédikálnak,
Erős szószékre kiállnak.
Személyét a nép szájtátva bámulja,
Pedig csak jobb jövőre, csodára várnak.
Viszont a végső óránál ő is menekül,
Meghalok, nem segít – tán még örül.
Iszom a végső italom, ő is kortyolgat,
Megfulladok, nem segít – hangjával megbolygat.
Megnyíló magány,
Nem segít semmilyen csoda már.
Se hang, se némaság,
Nyílik a halál – s vár rám a halál.
Nem csak a papok hamisak,
Minden ember hazug szóval marasztal.
Nem tehetsz róla, ő hibája,
Tervben már kínhalálod várja.
Követlek, követlek! – ezt mondja,
De vajon agyban mit gondolhat?
Talán-talán már koporsómat faragja,
Eltemet, örül, hogy vége a dalnak.
Viszont a végső óránál ő is menekül,
Meghalok, nem segít – tán még örül.
Iszom a végső italom, ő is kortyolgat,
Megfulladok, nem segít – hangjával megbolygat.
Megnyíló magány,
Nem segít semmilyen csoda már.
Se hang, se némaság,
Nyílik a halál – s vár rám a halál.
