Fájó boldogság
Boldog vagyok, de mégse;
Mosolygok, mégis vérzek.
Szomorú vagyok, de örülök;
Haldoklok, mégis röhögök.
Elátkoztak, mégis élek;
Megváltottak, ezért remélek.
Mindenki áldja vétkem;
Elárultak, még se ismertek.
Lenéztek, de én az eget nézem;
Pokolba taszítottak, még se ott égek.
Felnéztek rám, mégse tanítottam embert;
Mennybe emeltek, mégse dicsőítenek.
Fájó boldogság,
Mélyen húsomba rág.
Fáj, ha mosolyog.
Örülök, ha haldoklok.
Fájó boldogság,
Mindig megtalál.
Fájva fájok.
Örülve örülök.
Ösztönként élek, de mégse;
Gondolkodok, mégse értem.
Parancsol az ördög;
Bele se gondolok, hátha lelkem örül.
Kérdezem tőled: miért ne?
Válaszod meg se érkezett.
A padlón elvérzek;
Boldogságba sose érkezek.
Lenéztek, de én az eget nézem;
Pokolba taszítottak, még se ott égek.
Felnéztek rám, mégse tanítottam embert;
Mennybe emeltek, mégse dicsőítenek.
Fájó boldogság,
Mélyen húsomba rág.
Fáj, ha mosolyog.
Örülök, ha haldoklok.
Fájó boldogság,
Mindig megtalál.
Fájva fájok.
Örülve örülök.
