Interjú Tóth Bálinttal, az Autokrácia rendezőjével

Külvilág / Interjúk (1360 katt) Jimmy Cartwright
  2013.04.19.

Jómagam elég régóta nyomon követem Tóth Bálint munkásságát, kezdve a 2012 Bloggal, az azonos nevű blográdióval, s a különböző előadásaival (melyek szinte mindegyikéről elérhető egy-egy videó). Így jóval a megjelenés előtt hírét vettem már (sok más hasonló érdeklődési körű emberrel együtt), hogy filmet szeretne készíteni, amely a 2012 Blogon olvasható bejegyzések kivonata, veleje lenne. Amennyire követhettem az eseményeket, a film maga végül nem egészen az lett, mint amit Bálint eredetileg tervezett (több helyszínnel, több szereplővel), de nyugodtan mondhatom, hogy a végeredmény így is nagyon ütős lett. A filmről, s kicsikét a blogról és Bálintról is beszélgettünk az alábbi interjúban.

Jimmy Cartwright: Mindig meg szoktuk kérni az interjúalanyainkat, hogy a téma feldolgozása előtt mutatkozzanak be pár szóban. Tehát mit lehet rólad tudni?

Tóth Bálint: Sokat nem tudok magamról mondani, egy ember vagyok, aki késztetést érez arra, hogy gondolatait különböző formákban megossza másokkal, tehát különösebb referenciát nem tudok felmutatni azon kívül, hogy leírom egyes társadalmi kérdésekkel kapcsolatos meglátásaimat egy blogon – amit egyébként rengetegen megtesznek rajtam kívül – valamint előadásokat tartok a legkülönfélébb témákban, legutóbb például pont a filmes jelképrendszerekről az ELTÉ-n. Közel áll hozzám a filmek, az irodalom világa, gyerekkorom óta író-rendező akartam lenni – sajnos manapság az irodalommal általában csak szűkebb közönséget lehet megszólítani, az emberek keveset olvasnak, a film pedig nem megy „csak úgy”, nem egy egyszemélyes műfaj, mint a regény vagy a blog, segédkezek, pénzbeni és különféle egyéb erőforrások kellenek egy olyan minimál-produkcióhoz is, mint az Autokrácia. A digitális technikának köszönhetően ma már kis csoportos műhelymunkában is lehet elfogadható technikai hátterű filmet készíteni, így 2012-re jutottam el oda, hogy elsőfilmes rendezővé válhattam.

J. C.: Milyen indíttatásból kezdtél bele a 2012 Blogba, mi volt vele a célod, s elérted-e azt?

Tóth Bálint: Zavaró dolog, ha az emberek körülötted másik világban élnek, mint te magad, ha úgy érzed, nem látják a valóság igazi természetét, a nagyobb összefüggéseket, hanem téveszmék, jelszavak, izmusok világának foglyai. Az észosztást, „ébresztgetést” fel lehet fogni jószolgálati, társadalmi munkának is, de önös érdekből is történik: ha az ember egy jobb világban szeretne élni, akkor azért tennie kell. Bár a világot csak maga a világ, az emberek összessége tudja megváltoztatni, de ez addig nehezen megy, amíg a legtöbben abban a hitben élnek, hogy bár az élet szinte elviselhetetlen, ám a világrend, amiben élünk! Az a legjobb, ami valaha létezett, vagy amit ember egyáltalán valaha kitalált.

J. C.: Hogyan jött az Autokrácia című rövidfilm ötlete? Valóban jól tudom, hogy eredetileg másnak indult?

Tóth Bálint: Nem indult teljesen másnak, mindössze valamivel közérthetőbbre szerettem volna csinálni. Az alapötlet megvalósult, nem is „mertem” volna rajta változtatni. Az alapötletre nem is a saját agyam termékeként tekintek, hanem egyfajta sugallatként: egyik pillanatról a másikra ott volt az egész a fejemben, készen, nekem csak fel kellett fedeznem, meg kellett értenem és történetté fejlesztenem, szavakba öntenem. Minden író ismeri ezt az érzést (amelyik nem, az jobb, ha pályát változtat), nem valami rendkívüli, „természetfeletti” dologról beszélek. Nagyon örültem az ötletnek, hiszen pontosan olyasmi volt, amit az akkori lehetőségeim keretei között meg lehetett valósítani. Nincsenek benne hatalmas középkori csatajelenetek vagy ilyesmi, egy minimális erőforrásigényű film.

J. C.: Volt-e kifejezett célod a filmmel? Mit akartál vele elérni?

Tóth Bálint: Minden valamirevaló történetnek van mondanivalója, ennek is, és én ezt a mondanivalót akartam közölni a vizuális nyelv meglehetős direktségén keresztül – de azt hiszem, bármelyik film rendezője ugyanezt válaszolhatná ugyanerre a kérdésre. A blogom, az előadásaim igazából „rétegtémát” képviselnek, a társadalom szélesebb köréhez valószínűleg sosem fognak eljutni. Reméltem, hogy filmen keresztül több embert tudok, tudunk megszólítani.

J. C.: Ez egy bevallottan amatőr film, gondolom, nem eget verő költségvetésből. Hogyan jött össze a stáb? Nagyon kellett embereket „rugdosni”, hogy segítsenek, szerepeljenek vagy könnyen belementek?

Tóth Bálint: Bár nem tiltakozom a megnevezés ellen, én magam soha nem neveztem „amatőr” filmnek az Autokráciát. A mai internetes világban igen nehéz elválasztani, hogy mi „profi” és mi nem az, legyen szó filmről, zenéről vagy bármiről. A stábot a blogomon kezdtem toborozni, meghirdettem, hogy filmet tervezek csinálni. A bloghoz tartozó fórumon külön témát hoztam létre erre a célra. Néhányan nagyon lelkesek voltak, még az Autokrácia konkrét szinopszisa előtt jelentkeztek, hogy részt vennének a munkában (pl. Papp Tamás, Gábeli László). Erőltetni nem lett volna értelme senkit, valaki vagy szívesen és önként jön, vagy nem lesz jó vége a dolognak.

J. C.: Miként zajlott a forgatás, egyáltalán mennyi időt vett igénybe a film elkészítése?

Tóth Bálint: Három alkalommal felvettük az egészet, elvégre rövidfilmről van szó. Első alkalommal a gép szövegeit vettük fel, szavanként. Minthogy úgy képzeltem el kezdettől, hogy a gép összes mondatát szavakból fogom összevágni, a forgatókönyv írásakor jött az ötlet: mi lenne, ha Excelben írnám meg a gép szövegeit, egy mező egy cella, majd ABC sorrendbe rendezném, s így vennénk fel. Négyszer rögzítettünk minden szót. Az utómunkánál ez több nap pepecselést jelentett, mire a megfelelő hangsúlyozású mondatok elkészültek. Ezt pedig még a második forgatási nap előtt (amely egy hétre rá következett) el kellett végeznem, hiszen a főszereplő saját összevágott mondataira „playbackelt” a cellajelenetek forgatásán. A második nap reggeltől estig dolgoztunk, de a film nagy részét fel is vettük, csak az utolsó jelenet maradt hátra Török-Zselenszky Tamással. Ez a harmadik alkalommal készült el, este hattól éjjel kettőig forgattunk. Elég jó hangulatban zajlott a munka, ez a werkfilmből érezhető is, oda is kellett figyelnem, hogy ez a jókedv ne a hatékonyság rovására menjen. Aki még nem látott filmforgatást, el sem tudja képzelni, mennyire monoton, hektikus, szénbányász munka ez. Az utómunkáról nem is beszélve, amelyet nagyobbrészt egyedül csináltam, és közel ezer órámat vette igénybe. Ha legközelebb forgatok, egészen biztosan több embert vonok bele...

J. C.: A forgatásról készült egy werkfilm is, ami a DVD-n látható. Nyilván meg kell nézni, de kedvcsinálónak mondanál néhány érdekességet belőle?

Tóth Bálint: A DVD-t úgy reklámozzuk, hogy „werkfilm és interjúk” is helyet kaptak rajta a rendezői kommentár, stb. mellett, de igazából a forgatáson készült felvételeket az interjúfelvételekkel egy videóba ömlesztettem össze. Elég jól kiegészítik egymást: a forgatás felvételei szórakoztatóbbak, mint a film maga, ugyanakkor az interjúkkal a szellemi tartalomnak is szerettünk volna adni, és ez remélhetőleg sikerült is. A DVD-mellékleten részletesen beszélek a film „mondanivalójáról”, ugyanakkor érdekes, hogy a szintén megszólaltatott főszereplő néha mennyire másként látja ugyanazt, pedig világképünk lényegében elég hasonló.

J. C.: Miért érezted szükségét egy rendezői kommentárnak?

Tóth Bálint: Bizonyos dolgokat könnyebb a filmet a nézővel együtt nézve, szinkronban hozzáfűzni, mint a film keretein kívül egy külön interjúban, más dolgok pedig ilyenkor jönnek spontán, de gondolom pont erre találták ki a rendezői kommentárt. Persze egy 120 perces filmnél sokkal kényelmesebben lehet mesélni és sokkal több belefér, mint 15 percben hadarva.

J. C.: Engem személy szerint nagyon érdekel, hogy tulajdonképpen mit etettetek meg szegény főszereplővel? Mik voltak azok a halványsárga kockák? Tudom, ebéd meg gyógyszer, de... :-)

Tóth Bálint: A mai élelmiszeripari termékekre szigorúan rá kell írni, milyen alkotóelemekből vannak, noha ez semmilyen érdemi információval nem szolgál az egyszeri vásárló-fogyasztó számára, az élelmiszermérnök egy külön szakma. Ez is inkább csak azért van, hogy a fogyasztó azt higgye, a gyártónak nincs takargatnivalója, így biztos nincs semmi csúnya dolog abban a margarinban, bátran fogyasztható! Ne törődjünk tehát azzal, hogy 0712869354 ebédje miből készült, lényeg az, hogy „csupa egészséges molekulából van”, melyet salakanyag nélkül dolgoz fel a szervezet. A forgatáson valójában margarinkockát használtunk, amelyet a főszereplővel egyébként kiköpettünk, hiszen mi (a producerek) pontosan tudjuk, milyen ártalmas dolog a margarin.

J. C.: A legutóbbi előadásod arról szólt, hogy a történetmesélésnek több szinten is értelmezhető jelképrendszere van, legyen az magyar népmese vagy hálivúdi szuperprodukció. Az Autokráciában megvan-e ugyanez a többrétegűség, s ha igen, az szándékos-e, illetve fel lehet-e fedni belőle néhányat?

Tóth Bálint: Hogyha kifejezett rétegezettséget keresünk, akkor a felszínen a film egy disztópia, vagyis negatív utópia, egy olyan sötét, nyomasztó jövőkép, amelyről ugyanakkor bízvást mondhatja a néző, hogy sosem jön, nem is jöhet létre. Ugyanakkor viszont az Autokrácia pontosan itt és most játszódik, ez a mélyebb értelme, tehát tulajdonképpen a mai kor jelenségeit, tendenciáit mutatja be felerősítve, felnagyítva, paródiaszerűen. A film jelképrendszere meglehetősen sűrű, hiszen tulajdonképpen minden, de minden szimbólum benne: a főszereplő minden lelki-szellemi tartalmat nélkülöző, pusztán funkcionális, eldobható papírruhája, a kocka alakú, felismerhetetlen, szintetikus ennivaló papírtányéron, a „kontroller”, a fekete és fehér, a négyszögletesség és a kör összjátéka, a vörös függöny előtt megjelenő alak, akinek fél szeme árnyékba borul, stb, stb. Ezen kívül rengeteg a játék a számokkal, hollywoodi filmekben gyakori számok is megjelennek mintegy leleplező jelleggel, de hagyjunk a nézőnek is felfedezni valót. Bizonyos dolgok, számok csak a film lassításakor, léptetésekor jelennek meg, akárcsak a hollywoodi filmekben.

J. C.: Jól gondolom, hogy a kisfilm egy kicsit fricska is hálivúd felé? Az nyilvánvaló, hogy önmagukat parodizálhatják (lásd pl. az „Idiokrácia” c. filmet), de nem veszik rossz néven, ha más teszi ezt meg?

Tóth Bálint: Elsősorban ennek a modern, boldog és tökéletes világnak fricska a film, és persze ennek szerves része, működtetője, szellemi-ideológiai karmestere a hollywoodi nagy stúdiók és forgalmazók oligarchiája is. Hogy mit szólnak a viselt dolgaik leleplezéséhez? Ezen akkor kezdhetnénk gondolkodni, ha a filmnek 160 milliós nézettsége lenne a YouTube-on, mint a legújabb cicás-kutyás-kisbabahasraesős videónak. Lehetséges lenne, hiszen készítettem angol változatot is, hogy külföldiek számára is megnézhető legyen. Azonban nem is számítottam ilyesfajta „felkapottságra”, és rétegfilmként nem hiszem, hogy zavarna bárkit is. Valószínűleg, mondhatni sajnos, nézői nagy része számára már nem is tartogat sok újdonságot. Bár megjegyzendő, hogy a Mátrix-trilógiáról tartott előadásom első felét letörölték a YouTube-ról „copyright”-okokra hivatkozva, noha csak részleteket tartalmazott a filmből, részletekben pedig gyakorlatilag az egész trilógia hosszú évek óta fent van YouTube-on, és mások videóit nem törlik. Az amerikai törvények szerint megengedett fair use kereteiről nem is beszélve. De annyit nyilván nem ér a dolog, hogy perre menjek fölötte, inkább majd feltöltöm másik videómegosztóra, ha elkészül az angol felirat hozzá.

J. C.: Az Autokrácia megírása során merítettél-e más történetekből, filmekből (pl. Mátrix, Truman Show, Idiokrácia)?

Tóth Bálint: „Meríteni” nem merítettem, bár vannak párhuzamok mindhárom filmmel. Az igazság az, hogy szűz ötlet nincsen, mindent megírtak már előttünk. Még a saját idejében forradalmiként ünnepelt Mátrixot is össze lehet rakni öt-hat másik filmből. Gyerekkoromban már elképzeltem, hogy a körülöttem lévő világ, az embereket is beleértve, egy számítógépes szimuláció és egyedül én vagyok valóság. Ezt 13 éves korom körül meg is írtam novellában. A Truman Show alapötletét is kitaláltam, 8-9 évesen azt játszottam, hogy egy 24 órás tévéműsor (valóságshow, ezt a kifejezést és az általa jelölt műfajt senki nem ismerte még nálunk!) főszereplője vagyok... „Unalom TV”-nek kereszteltem a műsort, mert hát lássuk be, egy Truman-féle átlagember életét 24 órában élő közvetítésben nézni a valóságban elég unalmas lenne. Az Idiokrácia külön érdekes, mert pont 2011 végén néztem, meg, mikor már az Autokrácia alaptörténete kész volt, és meglepett a sok párhuzam a két film között, a címen túl. Lényegében az Autokrácia alapjait képező motívumok évezredek óta forgalomban vannak. „Platón barlangja” ékes példája ennek.

J. C.: A blogon és az előadásokon valódi neved használod. Miért rendezted a filmet álnéven (Mario Atreides)?

Tóth Bálint: Ezt a nevet 12 éves korom óta használom írói álnévként. Hogy most is elővettem, annak két oka van: az egyik, nagyon prózai, hogy a főszereplőt is Tóth Bálintnak hívják, és nem akartam, hogy félreértés legyen, a néző azt gondolja, hogy ő írta és rendezte a filmet. A másik sokkal elrugaszkodottabb: ha lesz alkalmam a későbbiekben a kis csapatos műhelymunkából a nagy költségvetésű produkciók irányába elmozdulni, ahhoz szükség lesz egy ilyen név „bejáratására”. Ez alatt arra gondolok, hogy magyar film csak akkor tud rentábilis és versenyképes lenni, ha külföldi piacok felé is tud terjeszkedni. Ehhez szükség van a „bázisországban” is bejáratott, de a nyugati világban is kiejthető és megjegyzhető, jellegzetes „márkanevekre”. Tehát én nem külföldre vágyom, hanem az ottani színvonalat szeretném ide behozni és magyar leleményességgel megújítani. Ezek persze nagyon távoli és ködös elképzelések.

J. C.: Van-e esetleg további terved akár az Autokráciával, akár a filmezés, vagy blogolás, netalán rádiózás terén?

Tóth Bálint: Az Autokráciának már félig akaratlanul kitaláltam a folytatását, legalábbis a történet vázlata megvan, ennek ellenére nem igazán tervezem folytatni a filmet. Rengeteg új téma van, amivel foglalkozni lehet, nem akarom ugyanazt a történetet mondani tovább. Persze a folytatás már nem a „0712869354 második napja a cellában” lenne, hanem egy kiterjedtebb történet, több helyszínnel, szereplővel, sokkal több pénzt, erőforrást igényelne. Ha ilyen mennyiségű erőforrás állna rendelkezésemre, inkább másba fognék. Például fejlesztés korai stádiumában áll a Magiszter című misztikus sorozat (websorozat), valamint rengeteg filmötletem van, igazából a korlátozó tényezőt a gyakorlati akadályok jelentik. Reméltem, hogy az Autokrácia lesz annyira ismert, hogy referenciaként felhasználhatom szponzorok megkeresésekor, sajnos ezt a szintet még nem érte el – itt persze nem tízmilliókkal támogató multicégekre gondolok elsősorban, hanem olyan vállalkozásokra, akik némi reklám fejében eszközökkel, kellékekkel, helyszínekkel, jelmezekkel, viszontreklámmal, stb. tudnának hozzájárulni a produkcióhoz.

J. C.: Van-e még valami, amit szeretnél a filmmel, jövőbeli terveiddel kapcsolatban elmondani?

Tóth Bálint: A filmről nyilván lehetne még órákat, napokat beszélni, de nem akarom elvenni a nézőktől a felfedezés, gondolkodás, akár együttgondolkodás lehetőségét, örömét. A jövőben, ha filmezésre kerül a sor, valószínűleg továbbra is főleg olyanok segítségére számítunk, s olyanokat próbálunk toborozni a fórumon, akik nem elsősorban anyagiakért, hanem az alkotás öröméért csatlakoznának hozzánk. Ez nem jelenti azt, hogy hosszabb távon ne tudnánk „profi”, emberek tucatjainak megélhetést biztosító produkcióvá fejlődni, ehhez azonban rengeteg befektetett munkára, az eddigieknél lényegesen több ember együttműködésére lesz szükség.

J. C.: Köszönöm az interjút!
Tóth Bálint: Köszönöm a lehetőséget.

Előző oldal Jimmy Cartwright