Indiántemetés
Sírnak a medvék,
Könnyeznek a totem jelecskék.
Padlón folyik a tüzes víz,
A vasparipa útját fékezi.
Elcsendesül a sivár sivatag,
Egy homokszem sem moccanhat.
Temetik a nagyurat,
Csend van – totem előtt imádkoznak.
Tegnap főbe lőtték az urunkat,
De szívünkben még nem lehet harag!
Le kell rónunk mély gyászunkat!
Temessük el egyetlen apánkat!
Búcsúzunk! Földbe teszzük,
Üdv, indiántestvérünk!
Sírunk, lecsordul kínzó könnyünk!
Örök szellemünk leszel testvérünk!
Indián, indiántemetés!
Indián, indiántemetés!
Sírnak a medvék,
Könnyeznek a totem jelecskék.
Padlón folyik a tüzes víz,
A vasparipa útját fékezi.
A farkas a fekete nap felé vonyít,
Siratja a távozó emberi lényt,
Szellem lesz, ki a fényben él,
Totemet őrzi örökké!
Reszket a föld, csúf menny dörög!
A totem sarkában egy csúf lélek hörög.
Egyre hangosabban az ég dörög,
Rég elhullt lelkek könnye az égből csöpög.
Búcsúzunk! Földbe teszzük,
Üdv, indiántestvérünk!
Sírunk, lecsordul kínzó könnyünk!
Örök szellemünk leszel testvérünk!
Indián, indiántemetés!
Indián, indiántemetés!
