Linktár

Maelström

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/2 számában.

A sivatag száraz jegén hatalmas űr tátong
A végtelen idő kiszikkadt folyója vájta
S annak éles vasfoga marta
Mindent bekebelez, mi fény és anyag
És tágul, egyre csak tágul
Felemészti az aszott testeket
Eltűnik benne minden
S még a lélek sem szabadulhat
Mélyében a kő hideg, száraz
Feketére festett falaiból vérvöröset okád
Itt még az Idő és a Halál is halandó
E végtelen erő közepén ülök nyugodtan
S Ők ketten meredten néznek rám
De én csak őrzője vagyok ez örvénynek
Az elszökött fénynek és anyagnak
Nem hagyhatom, hogy újra elhagyjanak