Az Út végén

Szépirodalom / Élet-halál (1229 katt) Csillangó
  2013.01.26.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/1 számában.

Majd ha fekete szellő lengeti létemet,
S kezem végigsuhan halál húrján,
Ott álltok majd biztosan, kedves halottaim
Az örök álmok ébredés-útján.

Sugárzó kezeitek egymásba fonódva
Áttetsző fátyolként dereng felém,
Melyet megérintek majd egy rejtélyes napon,
Vagy egy előre megsejtett estén.

Örökkévalóság mámorává lényegül
A földiben átélt kérész-idő,
Köddé semmisül majd a gyötrelmes, bús tudat,
Hogy nem vagy többé Te, s nincs többé Ő...

Körtáncotok megfoghatatlan közepén majd
Ott állok némán, megbabonázva -
A legkülönlegesebb ünnepen felkértek
Egy varázslattal telt lélektáncra.

Majd merengő, derengő szellemkönnyeimet
Szárnyatok suhogása törli fel,
Testetlenné váló, reszkető mindenemet
Csillapítjátok ölelésekkel.

Majd ha fekete szellő lengeti létemet
Ott vártok majd engem az Út végén,
Örök álmomban avagy ébredésemben?...
Ha tudnám, nem lenne létem Élmény...

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 2 db)