Mentális gyakorlatok
Most néhány olyan meditációs technikát szeretnék bemutatni, amit hétköznapi tevékenység közepette is el lehet végezni. Rendszeres gyakorlással kedvező idegrendszeri hatásokat élhetünk át.
Őrszem vagyok
Nekem, személy szerint, ez a kedvencem. Ez a gyakorlat a "jelenlét" állapotát igyekszik megcélozni oly módon, hogy az ember tudatosan "figyeli" önmagát, vagyis mindenféle azonosulás nélkül, úgymond "kívülállóként" szemléli a saját gondolatait, érzéseit, vagy épp a testét. A gondolatok egy idő után lecsendesednek, elnyugodnak, majd egyfajta létöröm alakul ki előbb gyengén, majd egyre erősebben. A technika segítségével egyre közelebb kerülhetünk a középpontunkhoz, így könnyebben birkózunk meg a hétköznapok gondjaival is.
Nem létezem gyakorlat
Képzeld el, hogy nem létezel! Ezt megteheted, mondjuk, séta közben. Minden látható, érezhető, tapintható, csak te nem vagy az. Talán egy szellem vagy, aminek semmi befolyása a világra. A Nap mégis ugyanúgy felkel és lenyugszik. A fák ugyanolyan csendesek és békések, a madarak ugyanúgy szállnak, a pezsgés és a csend ugyanúgy váltogatja egymást szinte percenként. Ha nem lennél, akkor is így zajlana minden. Ezzel a gyakorlattal az egódat tudod átmenetileg a háttérbe szorítani, mert a világ lesz a figyelmed középpontjában, nem pedig a saját problémáid.
A légzés figyelése
Állítólag Buddha ennek az egy módszernek a gyakorlásával érte el a megvilágosodást. A technika egyszerű, bár hosszútávon megvalósítani mégsem olyan könnyű. Anélkül, hogy beavatkoznánk, állandóan figyelnünk kell a légzésünket, még akkor is, ha valami hétköznapi tevékenységet végzünk. Egy idő után annyira érzékennyé válhatunk erre, hogy átélhetjük még a ki és belégzés közötti szüneteket is, így soha nem veszítjük el a tudatosságunkat, és úgymond "szereplőivé" válunk az életnek, vagyis nem azonosulunk különféle helyzetekkel, mivel az elsődleges figyelmünk minduntalan a légzésünkre irányul.
Test vagyok, fej nélkül
A figyelmedet egyre jobban a testedre kell összpontosítani, így a gondolatok helyett mindinkább az érzelmeid kerülnek az érzékelésed középpontjába. A mentális zaj lassan elcsitul, és az addig elrejtett érzelmek a felszínre kerülnek.
Az elfogadás szíve
Ennél a gyakorlatnál a két hónalj közti területre kell koncentrálni. Egyre jobban a mellkasunkba kell "beélnünk" magunkat, s figyelnünk kell a légzésünkre is, amire "energiaáramlásként" kell gondolnunk, s össze kell azt kapcsolnunk az érzelmeinkkel. A nyugati emberek általában úgy végzik ezt a gyakorlatot, hogy "pozitív" energiát lélegeznek be, és "negatív" energiát lélegeznek ki. Ez általában sokaknál beválik, mivel egy idő után megindul a stressz oldás.
A keleti módszer viszont ennek épp a fordítottja: negatív energiát "lélegeznek be", például félelmet, fájdalmat, haragot, bánatot és a többit, aztán ezt megtartják a szívben. A szív ugyanis, ha jól működik, mindent átalakít szeretetté, amit aztán kisugároz magából az illető. Ha például mérges valaki, akkor ezt az energiát kell megtartania a mellkasában, egészen addig, amíg teljesen elfogadja azt az érzést, és átalakítja. Ez akár napokig, vagy még tovább is eltarthat.
Ezt a módszert csak a nagyon elfogadó és nagyon jóindulatú embereknek, igazi "szív embereknek" merem ajánlani. Ez egy nagyon hatékony módszer, de én például nem gyakorlom. Nem mindegy, hogy tiszta szívből jó-e valaki, vagy csak az akar lenni. Hogy rájöjj, neked való-e ez a fajta technika, ahhoz teljesen őszintének kell lenned önmagadhoz. Persze kipróbálhatod anélkül is, de ha kellemetlen lesz, ne mondd, hogy nem szóltam előre!
Az igazi forrás meglelése
Az életben minden energiából áll, és az összes energia benned van! Ha örülsz, amikor találkozol egy baráttal, és boldog vagy ettől, az nem a másik embertől függ, hanem tőled! A boldogság benned van. A találkozás csupán egy helyzet, aminek köszönhetően előkerült a rejtett forrásából az, ami már eleve ott volt!
Tehát ha kiváltanak belőled valamilyen érzést, abba menj bele, mégpedig a legintenzívebben, a helyzetet pedig, ami kiváltotta azt, hagyd csupán a "periférián". Így a "forrásban" leszel benne. Ha dühös vagy, akkor magára az érzésre figyelj, és ne a személyre, aki kiváltotta azt. Ne a látszatra menj, hanem a valódira! Ne a külvilágot, a másik embert ítéld el! Ne ítélj el senkit, sőt legyél az illetőnek hálás, amiért megmutatta, mi van benned! Válj a haraggá! És az összes érzésnél használd ezt a módszert! Befele figyelj, ne kifele! A szép ebben az, hogy a tudatod fényénél a negatív energiák feloldódnak, a pozitívak pedig megerősödnek. Ébredj a tudatára az energiáidnak!
A ciklon középpontja
Ez a módszer szinte az előzőnek az ellentétje is lehetne. Amikor indulatos vagy, emlékeztesd magad arra, hogy van benned egy nyugodt hely, ami érintetlen - minden hang a csendből születik.
Semmi sincs meg az ellentéte nélkül. Nem tudnád, hogy beteg vagy, ha nem ismernéd az egészséget. Nem tudnád, hogy zűrzavar van benned, ha nem létezne valahol a béke és a nyugalom is. Minél kintebb kerülsz a középpontodtól, annál jobban elragad a "forgószél". De a forgószél belseje mindig csendes.
Figyelj erre az érintetlen területre, és az indulat a perifériára szorul. Nem az a lényeg, hogy amikor ott a harag, fojtsd el, messze nem arról van szó! Engedd az érzést megnyilvánulni, de maradj meg szemtanúnak. Ez éppúgy működhet, mint az előző technika.
És hogyan lehetséges az, hogy ellentétes dolgok egyformán működhetnek? Úgy, hogy mindkettőben tudatosság van! Mert nem teljesen az indulat irányít, hanem van egy részed, ami felett Te rendelkezel.
Te döntöd el, hogy tudatosan (!) átéled az érzést, vagy tudatosan (!) kívül maradsz rajta. Tehát nem csupán az ösztön vagy, hanem a tudat is! Ha még akkor is képes vagy tudatos maradni, amikor elragadnak az indulatok, akkor így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de feloldod a gépies ösztöneidet. Furán hangozhat, de akár még egy veszekedésből is csinálhatsz meditációt.
S hogy melyik módszer a neked való, azt döntsd el Te, a lényeg, hogy sose a másikat okold a saját érzéseidért!
Érezd, hogy vagy
Ez a módszer nem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik. Általában nem vagyunk önmagunk tudatában. Ha azt mondod, oké, most önmagam vagyok, az csak egy gondolat. Egy elmetevékenység. Tehát ne fogalmazd meg, hanem érezd, hogy "én vagyok". Figyelj a gondolatok közötti szünetekre! Séta közben emlékezz arra, hogy vagy, érezd a saját létezésed, ne gondolkozz, ne elmélkedj! Ez a szavaktól mentes érzés, még ha néhány pillanatra is, de visszajuttat a középpontodba. S minél többet gyakorlod, annál jobban fog menni. Mindenféle tevékenységet külön kis gyakorlattá varázsolhatsz, s megeshet, hogy olyan élményeid lesznek, amit talán még LSD hatása alatt sem tapasztalnál meg, ám azt is észre fogod venni, hogy az egód gyakran közbeavatkozik.
Ki vagyok én?
Próbáld megválaszolni ezt a kérdést! Gondolom, kapásból jön egy válaszod az elmédből: szegény, gazdag, ilyen, olyan, ez vagy az. Ne állj meg a legelső válasznál! Menj tovább! Hagyd, hogy a kérdés nyílhegye egye mélyebbre hatoljon benned. Egy idő után elfogynak a válaszok, és az elme elcsöndesedik. Légüres térben leszel, és még a kérdés is abszurdnak fog tűnni. Az elme feloldódott a kérdésben, és csak Te maradtál. A szemlélő és a szemlélt összeolvadt.
Dinamikus meditációk
Ezeket a módszereket OSHO fejlesztette ki. Észrevette ugyanis, hogy a modern kor emberében rengeteg az elfojtás, ezért a régi módszerek, melyek arról szólnak, hogy csendben kell, mondjuk, egy helyben ülni, már nem működnek.
A modern elme túlságosan le van terhelve, ezért először az elfojtásokat kell feloldani, az indulatokat kiszórni, és csak azután jöhet a béke és a csend átélése. Előbb a tombolás, és aztán a nyugalom!
Biztosra veszem, hogy ezek a módszerek nagyon hatékonyak! A gondom csupán annyi velük, hogy túlságosan "harsányak". Ha csak nem lakik valaki egy nagyon elhagyatott helyen, ahol nem zavar másokat, vagy nem létezik a házában egy hangszigetelt "dühöngő", akkor ezek a módszerek csak elméletben létezhetnek. Ha azonban érdekel valakit, olvassa el az alábbi könyvet, ami egyben a fenti technikáknak, és még sok más módszernek is a forrásanyaga:
OSHO
Meditáció - Az első és az utolsó lépés a szabadság felé
Vége
