Linktár

Menny és Pokol

Menny és Pokol között zuhanok,
Nesztelenül a holnapba fulladok.
Mire megtalálsz, már tova illanok,
Feldúlt lelkem ketrecét itt hagyom.
Tova lépek a nyugtató sötét éjbe,
Hol többé el nem érhet a végzet,
Lelkem többé senkihez sem érhet.
De nem élhet szívem már ölelésben,
Ezt nem bírnám ki, túl borzasztó...
Hát élnem kell, hogy szeressek,
Néha önfeledten nevethessek!
Az élet minden percét átérezzem,
Örömöt és bánatot, jót és rosszat
Mindent, mit elém gördít az élet...