Nem zörög a haraszt, ha nem fúja a paraszt

Szépirodalom / Novellák (1954 katt) Szörcs
  2012.12.31.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/5 számában.

Köpülős Rozália néni úgy tapadt az ablaküvegre, akár a bélyeg a képeslapra. Nagyon unta már magát ebben a lagymatag időben. Amióta a férje meghalt, semmi szórakozása nem volt azokon a gyönyörű temetéseken kívül.

Temetés azonban, sajnálatos módon, mostanság alig-alig volt, ráadásul sokan haltak meg azok közül is, akikkel el tudott pletykálkodni, és ahogy teltek az évek, egyre magányosabb lett.

A szomszédok újak voltak, nem foglalkoztak vele egy cseppet sem - tőlük akár meg is dögölhetett volna! Haragudott is rájuk ezért rendesen, na meg azért is, mert borzasztóan tartózkodónak bizonyultak. A köszönésen kívül jóformán szóba se nagyon elegyedtek vele.

Állítólag a városból költöztek Bivalyröcsögére, na de látszott is a beképzelt modorukon!

Az asszonyka nemrég ment el a boltba, és épp most érkezett vissza. Rozália nem bánta, hogy leskelődött utána, mert olyat láthatott, hogy alig hitt a szemének: a szégyentelen fruskát a Kocsis Pista kísérte, és még a biciklijét is ő tolta!

A férje meg dolgozik közben! Mit képzel magáról az a szemérmetlen némber? Azt hiszi, nem látják az emberek, hogy mit csinál? Azt hiszi, még mindig a városban lakik? Hogy mer ilyen nyíltan enyelegni azzal a kocsmatöltelékkel? Látszik is, hogy fiatal, a régieknek a szeme is kisülne a szégyentől!

Rozália visszahúzódott egy kicsit, nehogy észrevegyék, miközben halkan szitkozódott. A fiatalasszony megbotlott, Pista pedig elkapta, mielőtt elesett volna. Határozottan látszott, amint átkarolta!

Na de ilyet! És nem sül ki a szemük! Ez a nő is ugyanolyan cafka, mint a Horvát Rózsi volt. Az is megcsalta a férjét mindenkivel. Úgy látszik, ebbe a szerencsétlen kis faluba már csak az ilyenek költöznek be.

***

- Köszönöm, hogy segített! - mosolygott Juhász Dóra, amint átvette a biciklijét Kocsis Pistától. - Teljesen lapos lett a gumija. Ha pedig nem kap el, még a nyakamat is kitörtem volna! Ha, ha, ha!
- Semmi baj, örülök, ha segíthettem.
- Viszlát!
- Viszlát!

***

Köpülős néni összehúzta a szemöldökét. Egyszerűen nem tudott hová lenni az álmélkodástól. A szomszédasszony úgy nevetett arra a lókötőre, akár egy útszéli lotyó. Pont, mint a Horvát Rózsi csinálta! Az is így kezdte.

Na, csak ezt tudja meg a férje! Az ilyen persze meg is érdemelné. Szerencséje van, hogy egy hozzá hasonló úrinő nem foglalkozik ilyesmivel, de ez nagyon gyanús. Még csak nem is titkolóznak! Egyszerűen döbbenet. Ezt hallja meg Gizike a piacon!

***

- Én mondom neked, átkarolta! - csóválta a fejét Rozika a zöldséges pult előtt.
- Lehet, hogy csak segíteni akart neki - felelte Gizike.
- Látnod kellett volna, ahogy enyelgett vele!
- Nem is olyannak néz ki az a kis nő - szólt közbe Lajos, a gombaárus.
- Talán nem az a típus, de sose lehet tudni. A Horvát Rózsi is így kezdte, emlékezz csak vissza! Persze lehet, hogy ő tényleg nem az a típus.
- Na, igen, ha gyanúba akar keverni valakit, annak az a legjobb módja, ha mentegetni kezdi.
- Szó sincs arról, hogy gyanúba akarnám keverni!
- Azt látom. Pletykás vénasszonyok.
- Nem ért maga semmit, Lajos! - torkolta le Köpülős néni. - Szerintem még azt se venné észre, ha a felesége helyett én feküdnék este az ágyába. Nem veszi észre az apró jeleket. De egy okos asszony használja a fejét!
- Még az kéne, hogy maga feküdjön az ágyamba! Inkább a halál. Fejezze be a pletykálkodást, és menjen a dolgára!
- Megyek én, megyek! Nem kell ilyen ingerültnek lenni! Csak mert elmondom a véleményemet.

***

- Most nézd meg, Marika! - sóhajtozott Köpülős egy másik stand előtt. - Az a szegény férje meg dolgozik.
- Borzasztó.
- Ez még rosszabb lesz, mint a Horvát Rózsi, majd meglátod!
- Szégyen, hogy csak ilyenek költöznek ide.
- De én nem mondtam semmit! Nem is mondanék… csak azt a szegény férfit sajnálom. Mindenesetre nagyon gyanús. Ha a nyílt utcán így enyelegnek, mit csinálhatnak, ahol senki se látja őket?
- El tudom képzelni!
- Tegnap is egy óráig volt a boltban. Mit keresett ott addig?
- Tiszta fertő.
- Csak azt nem értem, miért gondolják azt, hogy az ilyesmi nem tudódik itt ki? Egy okos asszony használja az eszét.
- Nem törődnek azok vele! Felelőtlenek.
- Tiszta szégyen!

***

Másnap a kisboltban egy vadidegen férfi somfordált oda Juhász Dórához.
- Ne haragudjon, hogy megszólítom, de ön lakik a Tulipán utca száznégyben?
- Igen, én.
- Akkor jó, ha tudja, hogy a szomszédja, a Köpülős néni miket terjeszt magáról!
- Miket terjeszt rólam? - döbbent meg a nő.
- Azt, hogy megcsalja a férjét a Kocsis Pistával.
- Ki az a Kocsis Pista?
- Aki tegnap hazakísérte a boltból.
- Ja, igen, az a kedves fiatalember! Kilyukadt a biciklim, és segített hazajutni.
- Nos, az öreglány látta önöket az ablakból, és egyből járni kezdett az a csavaros agya. Végighaknizta az egész piacot vele, hogy maga, meg a Kocsis Pista…
- Akkor azért néztek rám olyan furcsán az utcán? Úristen! Az emberek azt hiszik rólam, hogy valami kurva vagyok! Most mit csináljak?
- Őszintén szólva fogalmam sincs. Ez tipikusan az a helyzet, amikor minél jobban kapálózik valaki, annál inkább belegabalyodik a hálóba. Ha mentegeti magát, csak még gyanúsabb lesz. Tudja, milyenek a jónépek! Ha a bogár már a fülükbe van…
- De miért tett ilyet velem az a nő?
- Mert egy okos asszonynak hiszi magát. És szókimondó. Ha gyanakszik valakire, azt el is mondja. Mégpedig mindenkinek. Ha értene hozzá, még az internetre is kitenné.
- De ha ismerik, akkor miért hisznek neki?
- Nem mindenki hisz neki, de elég sokat meggyőzött már.
- Ez valami borzasztó! A legjobb lesz, ha elmondom a férjemnek. Ő majd helyre rakja.
- Rendben, csak azért szóltam, mert jó, ha tudja!
- Köszönöm.
- Szép napot!

***

Juhász Dóra idegesen várta a férjét. Már hat óra is elmúlt, de még mindig nem jött haza. A munkaidő csak négyig tart. A telefonját nem vette fel. Túlórázott már máskor is, de mindig hazaszólt előtte. Talán most elfeledkezett róla. Hol lehet ilyen sokáig?

Mikor kulcs csikordult a zárban szabályosan megkönnyebbült: végre hazatért Józsi.

A férfi elég nagydarab volt. Szakálas arcán bárgyú kifejezés ült. Dóra odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de valósággal visszahőkölt az alkoholszagtól.

- Mi az, már meg se puszilsz? Én már nem vagyok jó?
- Be vagy rúgva?
- Na és aztán?
- De hát… holnap is dolgozol.
- Kit érdekel? Tudod, mit hallottam nemrég? Hogy megcsalsz valakivel.
- Erről akartam beszélni veled! Az egész nem igaz, csak egy rosszindulatú pletyka.
- Szóval tudsz róla! Na persze, hogy tudsz.
- Figyelj, az egész nem igaz!
- Naná, hisz mindenki erről beszél. Már a munkahelyemen is tudják. Tiszta hülyének érzem magam! Miért kellett ezt tenned velem?
- Nem csináltam semmit! Az a vén szipirtyó terjeszti, a szomszédunkban! Tegnap látott egy fiatalemberrel, aki hazakísért a gumi miatt. Tudod, a gumi! Nem akartam szólni, hogy kilyukadt, mert fáradt voltál. Majd megcsinálod… látod, összevissza beszélek.
- Kilyukadt a gumi? Ezt csak ilyen lazán mondod?
- A bicikligumiról van szó, fogd már fel! A Pista csak segített!
- A Pista. Már csak így hívod, igaz?
- Várj! Nyugodjunk meg egy kicsit! Szeretném, ha higgadtan megbeszélnénk.
- Nem akarom megbeszélni! - tolta félre Józsi az asszonyát, meglehetősen ingerült mozdulattal. - Ha neked jó az a szemét, akkor legyél vele boldog! De én még elkapom!
- Várj már egy kicsit! - próbálta Dóra visszahúzni az illuminált alakot, de ekkor váratlanul kapott tőle egy akkora pofont, hogy tüstént elvágódott.

Döbbenten pislogott. A férje még sosem ütötte meg. Vérzett az orra. Józsi ezután bement a konyhába, kihúzott egy fiókot, és egy jókora kenyérvágó késsel jött elő.

- Most megyek, és beszélgetek egyet a te kis lovagoddal.

***

- Féltékenységi dráma Bivalyröcsögén! - harsogta a televízió. - Egy agresszív férfi késsel számolt le a felesége szeretőjével! A támadás a nyílt utcán történt. A szeretőt négy szúrás érte, egy arra járó pedig, aki segíteni próbált, szintén megsérült. A támadó elmenekült, a mentők és a rendőrség nagy erőkkel vonultak a helyszínre. A dühöngő férfit később ártalmatlanná tették, a sérülteket elszállították. Ez már nem az első ilyen dráma volt a Cibak megyei kisfaluban.

Rozália néni elhűlten nézett. Szóval ez volt az a nagy szirénázás, amit nem tudott mire vélni! Tehát mégis igaz volt a gyanúja: az a szégyentelen szomszédasszonya megcsalta az urát. A gombaárus Lajos pedig még pártolta volna azt a cédát.

Egy kicsit már őt is elbizonytalanította, de most végre kiderült az igazság. Így van ez, na! Nem zörög a haraszt, ha nem fúja a szél. Ő persze egyből észrevette, hogy miféle az a nő. Elvégre egy okos asszony használja a fejét!


Vége

Előző oldal Szörcs
Vélemények a műről (eddig 2 db)