Maradványok

Szépirodalom / Versek (733 katt) atesz990
  2012.11.24.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.

Végtelen utakon vándorol,
Igazságot szül, láthatod.
A mélyből ereszt egy sugarat,
Visszatér az érzés, ha meghaltam.
A kártevés, a mindentelen úr,
Vájhatod a lyukat, nincs járható út.
Keményen, mint a barbárok,
Ha valaki hőse vagyok, magamhoz láncolok.

Vérrel, lélekkel visszahozom
Maradványaimat.
Fájdalmad ellen testem eldobom,
Beléd kell, hogy szálljak.

Összefogás és kapzsiságvágy,
Mikor fogad jól az ágy?
Bekeverem, megiszom a gyógylöttyöt,
Nem számít, hogy a gyógyszer ötlött.
Inkább iszom mérget, mint mást,
Ha befejezik majd az álmodást,
Megjön végre az ihlet,
S már nincsen hangja a kivégzésnek!

Vérrel, lélekkel visszahozom
Maradványaimat.
Fájdalmad ellen testem eldobom,
Beléd kell, hogy szálljak.

Előző oldal atesz990