Mint apró csepp a Mindenben...
Mint apró csepp a Mindenben,
Könnyezik az ember létre,
S álmodón tekint az idegen
Csillagokkal teleszórt égre.
Mint éltető ritmus az égen,
Szívdobbanása messzire elér,
S ha árnyak táncolnak a fényben,
Szférák dala szívében zenél...
Ám eljő a nap, mikor benne
Már csupán árnyak muzsikálnak,
S az Őt idéző, síri csendre
Örökélet-virágok szállnak.
Mint végtelen folyam a Semmiben,
Könnyezzük Őt s túlvilági társait,
Szemünk holtfehér, jeges könnyeiben
Megpillantjuk csillagos álmaik.
Felkelt a virradatlan, szürke reggel,
Mikor érintésük lelkünkben korog,
Ám minden egyes pillanattal, perccel -
Szívbolygónk az Ő Napjuk körül forog.
