Cím nélkül... V.

Horror / Versek (1282 katt) Homoergaster
  2012.09.07.

Immár...
Nincs mondandója -
túl van rajta.
Üvöltő szemekkel, némán.
Az antihős fáradt
léptei a valóságban.
Mint üveg, mint jég,
a mélytüzű ég,
lobogó hátterében,
a tajtékos fényben állva,
ajkán félmosoly:
"A sors kedélytelen összhangzattana"
A kiégett mező hamuja,
száll...
A hűvös és áttetsző mélyben,
a hideg folyam, melyben
ismétlődő történés:
az élet hullámverése.
Dagályra apály.
Életre halál.

Az istennő szobra
élethű márványcsoda
az imádat fénykoszorúja
beragyogja a tökéletes
anatómiailag részletes
szinte élő művet
ismeretlen az eredet
íme, előttem a tökéletes nő
szinte lélegzik a kő
a legenda szerint gonosz
volt és érzéki démon
szép boszorkány ősi hatalom
a holdsugár körbefogja
mintha mozdult volna
a zajok eltompulnak
elragad az elragadtatás
örvénylő kavargás
izomösszehúzódás, pupillatágulás
állok begörcsölve
felpattan a szeme
sugara éget, lélegzetet vesz
lelép a talapzatról, semmi nesz
rámfonódik, él a húsa
ereim lángolnak, ahogy vérem szívja
a gyönyörű test rámtapad
nem vagyok más, csak egy áldozat.

'96.június 29.

Előző oldal Homoergaster