Total Recall – Az emlék más

Külvilág / Mozijegy (1073 katt) Jimmy Cartwright
  2012.09.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/8 számában.

Nem kérem, a címben semmiféle elírás nincs. Az emlékek valóban mások, mint a valóság maga. Különösen akkor, ha egy több mint 20 éves filmet dolgoznak át újra ("magyarul" rimékelik). Kiváltképpen pedig akkor, ha az a húszéves film is egy már akkor közel 25 éve kiadott novellán alapul. Márpedig a Total Recall éppen ilyen. Philip K. Dick „We Can Remember It for You Wholesale” (Emlékárusítás nagyban és kicsinyben) című, 1966-ban kiadott novellája szolgált alapul az 1990-es Arnold Schwarzenegger, Sharon Stone és Michael Ironside főszereplésével készült, Paul Verhoeven rendezte sci-fi-nek. Ezt dolgozta most át Len Wiseman filmrendező, akinek nevéhez fűződik többek között az Underworld mozik mind a négy része. A remake-ben az ír Colin Farrell kapta a főszerepet, aki mellett Kate Beckinsale és Jessica Biel domborít. De talán kezdjük az elején...

Ahonnan a Recall indult

Philip K. Dick novellájának cselekménye nagyjából annyiból áll, hogy Douglas Quail látogatást tesz a Memória Részvénytársaság nevű cégnél, ahol számtalan mintából bármilyen valóságos emlékcsomagot megkaphat. Valami homályos oknál fogva azt szeretné, ha egy Bolygóközi titkosügynök szerepébe bújhatna, aki látogatást tesz a Marson. Az eljárás során természetesen kiderül, hogy valójában már járt a Marson a Bolygóközi titkosügynökeként, s a jelenlegi élete az, amit újonnan az elméjébe plántáltak. Ám az eljárást követően mégis bizonytalanná válik a használt narkotikumnak köszönhetően azzal kapcsolatban, hogy melyik valóság is az, amelyik igazi. Hazaérve aztán mégis talál egy dobozkát, melyben a Marsról származó apró élőlények vannak, majd kisvártatva felfedik magukat a Bolygóközi ügynökei, akiktől egyelőre elmenekül. Azonban néhány óra elteltével mégis felveszi velük a kapcsolatot, hogy kompromisszumot kössön. Elviszik hát egy Bolygóközi elmegyógyászhoz, aki alaposan mélyére ás Quail agyának, és felfedi egyik legtitkosabb, gyermekkori vágyálmát, melyben idegenektől menti meg a Földet, de csak addig, amíg ő életben van. Így már megvan, hogy erre építve milyen új emlékeket kaphat, s a biztos halál helyett újra a Memória Rt.-ben találja magát. Ám kiderül, hogy ez a legeltitkoltabb vágyemléke is valódi…

A novella első filmes feldolgozása

Mint az többek között a Wikipedia oldaláról is kiderül (1.), az 1990-es mozifilmig igen rögös útja volt a forgatókönyvnek. Főszereplőként az akkor már népszerű, azóta sajnos elhunyt Patrick Swayze is szóba került, akit az 1987-es Puszta Acél című poszt-apokaliptikus SF-je után magam is el tudtam volna képzelni Quaid-ként. Rendezőként David Cronenberg neve is komolyan felmerült egy időben, aki az Agyfürkészők, a Videodrome és A légy című filmek után bizonyára nem lett volna rossz választás. Végül a bevezetőben említett Paul Verhoeven vihette vászonra P. K. Dick ötletét.

Több szakértő állítása szerint az 1990-es Total Recall volt az utolsó, amelyben a trükkök jó részét hagyományos, számítógépmentes technikákkal valósították meg. Ez meg is látszik a filmen, viszont egyáltalán nem zavaró.

Az alapötletet természetesen megspékelték, valamint Arnold fizikumához igazították, így egy igazán remekbeszabott, mondanivalótól sem mentes, pörgős akciófilmet kaptunk, amelyben igen fontos szerepet kapott a Mars – akárcsak a Dick által írt novellában, ám a filmben az állítólag politikai okokra visszavezethető Quail helyett Quaid-ra átkeresztelt főhős el is jut oda.

Természetesen nemrég jómagam is újranéztem, s meg kell mondjam, élvezetes kikapcsolódást, kellemes szórakozást nyújtott, még úgy is, hogy számtalanszor láttam már az eltelt évek során. Quaid karaktere tényleg meghatározó, elhisszük róla, hogy egy építőmunkás, később azt is, hogy valóban remek titkosügynök. Álfelesége, Lori szó szerint lehengerlő, hihetően adja a gyengéd nőt, és brutálisan a fedett ügynököt. Mi több, a kettő közötti gyors váltások talán még eszelőssé is teszik. Álmai asszonya, Melina nemcsak kedves és szép, de az ellenállás tagjaként okos is. A Quaid-et üldöző Richter határozott, George / Kuato kettős alakja pedig finoman szólva is erős. A film történetének magját képező novella remekül visszaköszön a vásznon, akárcsak annak paranoid hangulata.

Az egész film látványvilága, futurisztikus megjelenése a kornak megfelelő minőségű, annak ellenére, hogy a nem túl nagy költségvetés miatt nem egészen úgy sikerült megvalósítani, ahogyan azt a stáb szerette volna. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – nagyon is szerethető.

A tv-sorozat

Azoknak, akik jobban ismerik, nyomon követik a Total Recall világát, talán nem mondok újat, hogy a ’90-es évek végén készült az alapötletből egy TV-sorozat is, Total Recall 2070 címmel. A tévéfilmként jegyzett pilot epizód kapásból a Marson kezd, bár végül egészen más történetet fed fel.

A főszereplő, David Hume (akit az ír(!) származású Michael Easton játszik) egy nyomozót alakít, aki elveszíti társát. Új társa egy android lesz, Ian Farve, akiben a sorozat elején igen kevéssé bízik. Hume felesége, Olivia oldalán próbálja a mindennapok fáradalmait kipihenni, de az események alakulása folytán közöttük is egyre nő a feszültség.

A sorozat látványvilága, mi több, története Dick novelláján és az 1990-es Total Recall filmen kívül erősen épít még a Blade Runnerre is. Egy sötét, zsúfolt, ipari és kozmopolita környezetbe nyerhetünk bepillantást. A Földön és a Marson, valamint az űrállomásokon egy egységes kormány uralkodik, a Bolygóközi Tanács. A tényleges hatalom nagy része azonban a Konzorcium tagjainak birtokában van; legalább hat multi-globális vállalat finanszírozza a Mars gyarmatosítását. A vállalatok között megtalálható a Rekall, a Minacon, a Tashimo-Pacific, az Uber Braun, a Variable Dynamics és a Tillman Heath. Ezek így elsőre nem sokat mondanak persze, de itt most nem is lényeges a konkrét tevékenységük, épp csak arra kívántam célozni, hogy a készítők elég részletesen kidolgozták a hátteret. (Ha valakit komolyabban érdekel, akkor a cikk végén a forrásoknál megtalálja a Wikipedia linket, ahol minden szépen le van írva angolul.)

Emlékeim szerint hétről-hétre izgatottan vártam a késő este vetített adásokat, s egy ismétlés során videokazettákra is rögzítettem. Persze azóta már elérhető digitálisan is, mi több, 2010 végén / 2011 elején kiadtak egy gyűjteményes DVD változatot is. Nekem kifejezetten tetszett, s így jó 13 év távlatából úgy emlékszem, hogy a történet is érdekfeszítő volt, az egyes epizódok apró szilánkjaiból az egy évad alatt szépen felépült egy nagyobb ívű sztori.

A kevésbé remek remake

Lássuk akkor, hogy az eddigiekhez képest hol is áll a 2012-es mozifilm. Az újdonsült feldolgozás a bemutató után (több más remake-hez hasonlóan) legalább két pártra szakította a Total Recall eddigi rajongótáborát. Azok, akik látták a régi filmet, automatikusan ahhoz kezdték hasonlítani, s ilyetén módon elég rendesen le is húzták, míg az ifjabb generáció, akinek életéből minden bizonnyal kimaradt a Schwarzenegger-es változat, azoknak elnyerte a tetszését. Ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor magam az előző táborba sorolnám. Ám, mivel nem vagyok egy véresszájú kritikus, filmesztéta vagy ezekhez hasonló, inkább egy visszafogott véleményt közlök.

A szereposztás szerintem majdnem jó lett. A színészekkel tulajdonképpen nincs bajom – főleg a két női főszereplővel :-) –, azonban én inkább Jessica Biel-re osztottam volna a fedett ügynök / feleség szerepét, és Kate Beckinsale-re a lázadót. Meg is mondom, miért. Jessica sokkal sportosabb testalkatú, markánsabb arcú, ám ennek ellenére bizony tud olyan arckifejezést vágni, amitől ellágyul a férfiember szíve, vagy épp ellenkezőleg, megfagy benne a vér. (Nézzük csak meg pl. a Blade III – Szentháromság című remek filmalkotásban.) Kate sokkal arányosabb, szabályosabb, finomabb arccal rendelkezik, testalkata is lágyabb. Ráadásul az Underworld-ben és a Van Helsing-ben már megmutatta a keményebb arcát, jó lett volna most egy kevésbé kemény szerepben látni. Persze tudjuk, hogy Kate a rendező felesége…

A történetet viszont teljesen kiherélték. Mindössze két félmondat erejéig esik szó a Marsról. Az egész film a Földön játszódik, melynek nagy része lakhatatlanná vált. Csak a britek uralta Európa egy része, valamint Ausztrália maradt meg. (Feltettem magamban a költői kérdést, több marsi „összeesküvés-elmélet” ismeretében, hogy vajon miért kellett épp most hanyagolni a Marsot a filmből, amikor mind a büdzsé, mint a technika lehetővé tette volna annak igen látványos megjelenését. Ráadásul 1990 óta több Mars-szonda is célba ért, legutóbb épp az Opportunity.) A két kontinens között egy hatalmas méretű „lifttel” közlekednek, amely ugyan látványos, de kétségeim vannak afelől, hogy valóban képes-e olyan közel elhaladni a Föld magja mellett, miközben a gravitáció először megszűnik, majd a féltekeváltásnak köszönhetően átfordul – a szerkezet belsejével együtt. Mivel Ausztrália a gyarmat, ezért ott természetesen nyomor van, s az emberek az északi féltekére járnak dolgozni, ahol viszont sokkal jobbak az életkörülmények. Ez a kettősség adja a filmben kibontakozó történet velejét.

Quaid itt most egy robotrendőröket előállító gyárban szerelő, amelynek természetesen a film végén hasznát veszi. Mindamellett persze emlékeitől megfosztott ügynök, akire a felesége vigyáz, aki egyébként nem tudja, hogy a „férje” miért is olyan nagyon fontos.

A film látványvilágával egyébiránt nincs baj, s ha egy modern akciófilmnek tekintjük, akkor igazán remekül tudunk rajta szórakozni. Itt is ötvözték a Blade Runner képi megvalósításait a ’90-es Total Recall-al, akárcsak a TV-sorozatban. Persze felötlik még bennünk az Ötödik elem, illetve a Különvélemény látványvilága, egyes jelenetei is.

Az akciójelenetek közben azonban elveszik a Dick által felvázolt paranoia, mintha nem az lenne a lényege, hanem a valós világban történő események. Bár ez már megfigyelhető a Verhoeven-féle filmben is, de abban azért nem sikkad el ennyire, mi több, egyfajta misztikus, ősi kultúra is felbukkan.

Összességében azt lehet mondani erre az új Total Recall remake-re, hogy csak és kizárólag úgy érdemes nézni, hogy elvonatkoztatunk az összes eddigi előzménytől, s kizárólag önmagában nézzük. Eképpen egész jó szórakozást nyújt.

Egyéb kritikák a filmről a neten:
http://www.sfportal.hu/filmkritika-total-recall-az-emlekmas-13685.scifi
http://sfmag.hu/2012/08/20/total-recall-2012-totalis-tevedes/
http://index.hu/kultur/cinematrix/hirblog/2012/08/22/total_recall_kritika/
http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20120822-beszennyeztek-az-emlekeinket-az-emlekmas-kritika-len-wiseman-colin.html
http://filmdroid.blog.hu/2012/08/17/az_emlekmas_total_recall_830
http://cinestar.web4.hu/cikk/az-emlekmas-kritika

Források:
1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_emlékmás
2. http://www.imdb.com/title/tt0100802/ (az 1990-es mozifilm)
3. http://www.imdb.com/title/tt1386703/ (a 2012-es remake)
4. http://www.imdb.com/title/tt0159798/ (a TV-sorozat pilot epizódja)
5. http://www.imdb.com/title/tt0159920/ (a TV-sorozat)
6. http://en.wikipedia.org/wiki/Total_Recall_2070

Előző oldal Jimmy Cartwright