SzirÉnek II.

Horror / Versek (1201 katt) Csillangó
  2012.08.19.

Holdfénnyel teleszórt éjjeli tájon
feldereng három alak: éteri szépség,
álmodó tekintet, éneklő ajak.
Varázslatos dalkoszorú csendül fel,
dallama együttzeng az égiekkel.
Ember nem járta sivár parton
fondorlat megannyi leánya
hajót pillant meg, sok árva
tengerész e dalba beleremeg.
Három tünemény arca halványan
pislákol, mint fáklya, mint
homályba ködlő fátyol.
Roppant karokat roppant szét
e vonzerő, messziből ifjakra
fuvall baljós, holt szellő.
Alvilági múzsák gúnykacaja hasít
bele az éjszaka legnemesebb csöndjébe,
halk léptek nesze közeledik Hármak felé.
Sötét szentháromság - bíbor ajkak, hold-bőrök,
ében hajkoronák tömkelege sejlik a ködbe.
Rég elhallgatott már mennyei muzsika,
ám visszhangja percekig kísért még utána is.
S a pillanat, mely később a Végbe visz mosolygó
árnyak által halandókat - szilánkosra zúzza a hajókat.
Ködös sejtelem kéklik sötéten, szellője lopódzik
emberi szívekbe. Ám a Reménynek -
összevillanó pillantással tüstént vége...

...s csöndes muzsikaszó fekete
függönye hull végül az Éjre.

Előző oldal Csillangó