Marianne de Pierres – Nejlonangyal

A jövő útjai / Könyvajánló (1868 katt) Jimmy Cartwright
  2012.07.21.

„Parrish Plessis képzett testőrnő, apró szépséghibákkal. Például ideje lenne kezdeni valamit az arany szívével, mert egy napon ez fogja a sírba vinni. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy tényleg felvirradt ez a nap. Mintha nem lenne elég gondja szadista munkaadójával, akitől legfeljebb hullazsákban lehet kilépni, Parrish váratlanul zavaros gyilkossági ügyben találja magát. Bandavezérek, sámánok, dingófiúk, fejvadászok, csúcstechnológiával üzletelő seftesek és rejtélyes hallucinációk elől menekülve próbál túlélni és nyomozni a jövő kegyetlen Ausztráliájában, ahol a média nagyobb tűzerővel bír, mint a katonaság. A törzsi ellentétek ezúttal komoly háborúval fenyegetik Vivacity megavárosát, ahol a szegények mérgező salakban, a gazdagok magas falak mögött élnek, és Parrish Plessist már az sem vigasztalja, hogy benne lehet a tévében... Techno-vudu, akció, cyberpunk – nem csak lányoknak.” – áll a fülszövegben.

Az első Parrish Plessis-könyv egy határozottan érdekes jövőképet tár elénk, egy női karakter szemszögéből, egy női író tollából. Mivel elsősorban cyberpunk műről van szó, így óhatatlanul is összehasonlítja az ember olvasás közben William Gibson stílusteremtő munkáival (már amennyiben azokat is olvasta). Azonban az összehasonlítás során a Nejlonangyal története nem marad el a mester művei mögött – legalábbis véleményem szerint.

A remek hangulatú, fordulatos, izgalmas regényben megismerjük a főszereplőnő, Parrish, szinte kilátástalan jelenét, betekintést nyerünk szenvedéssel teli múltjába, s feltárul előttünk jövőbeli vágyainak egy része. A történet természetesen nem feltétlenül róla szól, bár körülötte játszódik. Inkább lehet azt mondani, hogy döntései következtében részesévé válik egy nagyobb ívű történésnek.

A Gibsoni univerzummal való összehasonlítás során Parrish karaktere némileg emlékeztet Molly-ra, a borotvalányra, ám ha lehet, Parrish még durvábban adja elő, hiszen az írónő által felépített világ maga is durvább a Gibsoni látomásnál. Ilyen szemmel nézve bizony jól látható, hogy a két mű kiadása között eltelt 20 évben mennyit változott az emberek – s közöttük az írók – világlátása.

Ami azonban a Nejlonangyalban nem annyira hangsúlyos, az a virtuális világ. Az írónő sokkal inkább épít a valós világ borzalmaira, a főszereplőnő érzelmeire, s az ezekből fakadó, időnként hibás döntéseire, s azok következményeire. Nagyobb hangsúlyt kap a jócskán eltorzult vudu vallás is, és az azzal kapcsolatos történések.

Ám a háttérhatalmak munkálkodása, valamint a média kiemelkedő társadalomformáló szerepe itt is határozottan és markánsan jelenik meg. S a könyv olvasása során fokozatosan kiderül, hogy a rejtve tevékenykedő szervezetek különböző konspirációinak tükrében Parrish végső soron csak egy sakkbábu.

A Nejlonangyal sikerén felbuzdulva az írónő további három kötetet szentelt Parrish Plessis karakterének, ám magyarul – tudomásom szerint – sajnos csak ez jelent meg. Én örömmel olvastam volna a további regényeket is, ám úgy tűnik, itthon nem lett annyira sikeres.

A három folytatásról többek között az írónő hivatalos weboldalán lehet tájékozódni (http://www.mariannedepierres.com/books/marianne-de-pierres/parrish-plessis-series/).

Kiadó: Ulpius-Ház
Kiadás éve: 2005.
Eredeti ár: 2480 Ft

(A Book.hu oldalon még beszerezhető 500 Ft-ért - http://book.hu/konyv/1764/Nejlonangyal.html)

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 8 db)